Donát 160: Az ember tragédiája Székely Géza grafikáin
Madách Imre halálának 150. évfordulójára emlékezünk idén. Az ember tragédiája a művészeteknek olyan ihletforrása, amely, immár bebizonyosodott, hogy kimeríthetetlen. Színház, az irodalom, a film végtelen formában feldogozta már, a képzőművészet pedig szintén gazdag tárházat lelt benne. A tragédia olvasása is kimeríthetetlen élményt nyújt, hiszen életünk bármelyik korszakában vesszük kézbe, mindig találunk benne valami újat, mindig más és más mondanivalóval szolgál.
Articol editat de , 7 december 2014, 18:01
Székely Géza grafikus- és festőművész több mint negyven képben ábrázolta Az ember tragédiáját. A munkafolyamat során gyorsan születtek a képek, a jelenlegi kiállításon, a Korunk Stúdiógalériában 23 látható, rézkarcok és monotípiák. A folyamat egyelőre lezárult, ám a művész meggyőződése, hogy folytatódni fog, hisz a dráma tartalma, hangulata végtelen lehetőséget, kifejezési formát kínál.
Jelen esetben a grafika kínálta lehetőségeket merítette ki a művész, a visszafogott színvilág, a drámaiság hangsúlyozására ez a technika jobb lehetőséget kínált. Székely Géza kísérletezett, játszadozott. Néhány szín és szereplő többször is előfordul, más és más változatban. A művész a figuratív és az absztrakt, az szürreális és az expresszív határán mozog, remekül elegyítve ezeket. Színvilága hideg, visszafogott, a tragédia hangulatához igazodik, még akkor is, ha egyes színek inkább adnak okot a bizakodásra.
Székely Géza: „Madách nagyon következetesen képes végiggondolni az emberi sorsot. Alapjában véve már az is egyfajta pozitív hozzáállás a dolgokhoz, ha képesek vagyunk szembenézni velük. Ilyen értelemben nem is mondanám, hogy föltétlenül pesszimista a mű. A tragédiát olvasva az ember egyáltalán nem letargiába esik, hanem olyan izgalmak, olyan dráma, olyan feszültségek sodrába kerül, mint maga az élet. Mit lehet többet elvárni, minthogy: Ember küzdj, és bízva bízzál?”
Szuszámi Zsuzsa interjúja
