Opera: Éljen a házasság!

Articol editat de benko, 11 február 2015, 22:18 / actualizat: 14 február 2015, 19:10

„Minden férj és feleség költő, ki a múlandó percet akarja megörökíteni.„– Kosztolányi Dezsővel összhangban az operaszereplők közül is sokan hisznek abban, hogy a házasság kiállja a „múlandó percek” próbatételeit. Mitöbb, az őket alakító énekesek közül is sokan bíznak a házasság életképességében, bizonyítja ezt, hogy az operai világban is számos világhíresség kötötte össze hivatalosan is az életét, bár tény, hogy a happy end sem a színpadon, sem a valóságban nem garantált. A Házasság Világnapja után, a Szerelmesek napja előtt operai házasságok működőképességét fürkésztük.

Titkosak, álságosak, tragikusak

Az opera különleges világában igazán változatosak a házasságok: az egyetemes operairodalom tele van titkos házasságokkal, vígoperákban igen sikeresek a látszat- házasságok, álruhás, rendszerint hangsúlyosan buffo-karakterű jegyzőkkel.

Legyakoribbak azonban mégiscsak azok az esküvők, amelyek nagyonis rövid lélegzetű boldogságot nyújtanak: Gara Mária esküvőjétől (Erkel: Hunyadi László), mondjuk Ernani (G. Verdi), vagy Lucia (Donizetti) esküvőjéig: utóbbiban vér, halál és őrület kíséri azt az esküvőt, amelyet érzelmek ellenében, hatalmi törekvésekből erőszakol össze a lány bátyja.

Az álomlovag nem hófehér paripán, vagy,  „korszerűre” véve, nem is fehér Mercédesen, hanem hattyún érkezik, hogy megvédelmezze és feleségül kérje a lányt, aki feltétel nélkül bízott benne (Wagner: Lohengrin), Hamupikőkére (Rossini) pedig nem az egyedi cipellő, hanem a karkötő alapján talál rá végleg a herceg, hogy feleségül vehesse. Bizonyára sokan emlékeznek a Metropolitan opera 2009-es produkciójára, amelyen hatalmas esküvői torta tette teljessé és látványossá a boldogságot, és amelyen Elina Garanca szépséges szőke Hamupipőkéje nemcsak a herceg szívébe lopta be magát: előadásában Angelina zárórondójában hangzás és látvány szépséges  összhangjával tetőzte a happy endet.

Csodavárban csodaboldogság

Az operában a házassági ígéret  éppoly időszerű, mint a valóságban (bár  nehéz lenne kiszámolni, hány maradt meg az ígéret szintjén), ma is eredményesen megkönnyítheti a lányszívekhez vezető utat.
Don Giovanninak lehetetlenség ellenállni, mikor csodavárban, csodaesküvőt és csodaboldogságot ígér (La ci darem la mano),  s  ki tudja, talán a duettino idejére maga is hisz az ígéretben, úgyhogy igazán nem csodálkozhatunk, hogy Zerlinával ez a pillanat feledteti a valóságos esküvőt, és a mackósan egyszerű vőlegényt. A Kolozsvári Állami Magyar Opera 1975. dec. 30-i Don Juan- előadásán a címszerepben Kónya D. Lajos csábítgatta a Zerlinát alakító  Csoma Máriát.

1969. jan. 24: Leonóra (Albert Annamária) és Florestan (Simándy József)

Holtomiglan holtodiglan– mikor kimondják, valószínűleg őszintén hiszik, hogy úgy is lesz, s az érzelmek kitartanak jóban-rosszban.
A hűség és elkötelezettség eszményi példája a Fidelio Leonórája, aki semmitől sem riad vissza, férfiruhától, börtönmunkától, s pisztolyt is ragad ha kell, hogy férjét megmentse. Kettőjük duettje Beethoven operájának második felvonásban igazi boldogságzene.

A pasas horogra kerül…

Vannak aztán – akárcsak különben a valóságban, a remek női érzékkel kitervelt esküvők, eredményei annak, hogy a kiszemelt pasast sikerül horogra keríteni.
Pergolesi az Úrhatnám szolgáló szimpatikus hősnője a záróduettre némi kis csalafintasággal, egy karddal fenyegetően hadonászó álruhás fickó közreműködésének eredményeként szoláglólányból valóban úrnővé válik, bár természetesen ez azért is lehetséges, mert a kiszemelt férjjelölt is ráébredt, hogy kár lenne a szép és ügyes hölgyet elszalasztani.

A pasas tehát, sok más férfitársához hasonlóan műsorunkban is horogra került, és  fogadhatunk, hogy Serpina és Uberto boldogok lesznek együtt,  úgyhogy ebben a „minden jó, ha a vége jó”-hangulatban búcsúzunk.

Nyugodtak lehetünk, mert úgy tűnik, hogy a zenés színpadon is érvényesek  Kosztolányi Dezső ma is meglepően időszerű és optimista gondolatai a házasság „válságáról”:

„A házasság nem „elavult” intézmény. Elavult lehet egy ‘modern’ vers, melyet tíz évvel ezelőtt írtak, egy százesztendős törvény, vagy egy ezeresztendős fölfedezés, de olyasmi, ami a föld teremtése óta mindig és mindenütt szükségszerűen megvolţ, nem lehet elavulţ, mert benne gyökerezik az emberi természetben. Mióta a világ áll, támadják, de eddig nem találtak helyette jobbat. Derék csinálmány, mely ennyi kritikát kiállt.” (Kosztolányi Dezső: A házasság „válsága”, Nyugat, 1926)

Angela Gheorghiu: szépséges nő, szépséges hang

Ne feledjék, hogy operaműsorunkat vasárnaponként délután 5 órakor hallgathatják meg. Következő műsorunkban (opera)bálozunk, Angela Gheorghiuval, ugyanis a világhírű szoprán az Operaház Faust-bálján mutatkozik be Budapesten.

Sorsok az operaszínpadon. Vasárnaponként 17 órától. Szerkeszti Benkő Judit.