Zenetér: Harmóniát teremteni – kórusban és iskolában
Sok éve sikerrel hangolja össze a Kolozsvári Református Kollégium igazgatását az intézmény ma már messze földön híres énekkarának vezetésével. Székely Árpád sok száz diákkal fedeztette fel a kóruséneklés szépségét, értelmét.
Karnagy, zenetanár, igazgató – mindhárom tevékenység fontossága megkérdőjelezhetetlen életében, és mégis, a hangsúly (talán?) a karnagyra kerülhetne: hiszen az énekkar az, amivel a kolozsvári Református kollégium létesülésétől talán a leghangsúlyosabban és a legsikeresebben megmutatta magát az intézményen kívül is.
A vegyeskar ma már messze földön híres: számtalan hazai fellépés mellett bemutatkozott Amerikában, Kanadában, Szlovákiában, Németországban, Hollandiában és turnézott Magyarországon is. Különböző versenyeken elért kimagasló eredmények mellett 2013-ban a kórus Bukarestben II. Országos díjat nyert.
Hogyan lehet felfedeztetni az iskolásokkal az énekkari munka szépségeit?
“Nagyon jól, vagy sehogy”
Ez volt az egyik legfontosabb útravaló, amelyet zeneakadémiai karvezetés tanára, a szigorú, nagyon igényes Pop Dorin lelkére kötött, és ugyanezt tanácsolta neki az akkor már nyugdíjas mester, Nagy István is.
Petrozsény- kórusműhely gyermekekkel és bányászokkal
Zenetanári pályáját többszáz kilométerre Kolozsvártól, Petrozsényban kezdte, a hangszer, zeneelmélet órák mellett gyermek-és felnőtt kórusokkal. Ma is büszkén gondol vissza arra, hogy bányász- “csapatával” a fővárosi Madrigál kórussal együtt lépett színpadra. És ma is tervezgeti, hogy egyszer, ha majd több szabad ideje lesz tesz majd egy nosztalgia-sétát Petrozsényban.
1990: sokak életében a nagy változások és változtatások, nagy reménykedések, ugyanakkor a nagy kockázat -vállalások ideje volt. Ekkor jött Kolozsvárra, hogy “új életet” kezdjen az akkor induló Református Kollégium zenetanáraként.
Hopp Juliska — Jagamas János vidám népdalfeldolgozásának felvétele akkoriban, az énekkar létesülése utáni első időszakban, az első sikerek idején készült, itt a Kolozsvári Stúdióban
.
A Református kollégium vegyeskara nagyon hamar hallatta hangját messze a határokon túl is, mindjárt első nekifutásra Amerikában is bemutatkozott, és fellépésével jelentősen hozzájárult az intézmény fejlesztéséhez. Az együttes és a karnagy Csiha Kálmán akkori református püspök felkérése alapján vállalkozott a nagy feladatra.
A kórusnak különben a kollégiumi évek után is megvan a vonzása: bizonyítja, hogy az „öregdiákok” is szívesen folytatják az énekkari munkát.
Harmóniát teremteni az iskolában is
“Ha zenészek akartok maradni, ne vállaljatok vezető funkciót, mert az tönkreteszi a művészlelket bennetek”—idézi, csak félig-meddig tréfásan egykor tanára, Guttman Mihály figyelmeztetését. Muzsikusgenerációk nevelőjeként, Misi bácsi nagyonis jól tudta mint jelent összeegyeztetni a muzsikálást az intézményvezetéssel. Székely Árpád rövid időn belül a kollégium vezetője lett és ma sem takarékoskodik idejével az iskola mindennapjainak zökkenőmentes és eredményes irányításában.
A Református Kollégium vegyeskara és az Ortodox Szeminárium férfikara a közös karácsonyi koncertekkel olyan hagyományt alakított, amelyet sikerült az évek során megőrizni. Doktori disszertációja (2005) szintén az énekkari muzsikáhhoz kötődik. Munkája eredményességét számos díj és kitüntetés bizonyítja:Nagy István díj (1995)
Makkai Sándor díj (2005)
Média díj (2009),
továbbá kitüntetések:
Az Erdélyi Református Egyházkerület Díszoklevelei (2007, 2009, 2012:), Ortodox Egyház Díszoklevele (2004)
Műsorunk a Györkös Mányi Albert Emlékház legutóbbi Zeneszó című rendezvénye alapján készült, amelynek végén, hallgatói kérésre, egy három szólamú kánon erejéig a karnagy a közönségnek is “beintett”.
Szerkesztette: Benkő Judit
Fotók: Molnár Ferenc (Zeneszó)
Filmezte: Essig József, Tóth Guttman Elemér
Szerkesztő: benko, 2015 február 26, 22:07
