Hipnózis a csütörtöki ZeneTérben – Vargha Jenő-Lászlóval
Módosult tudatállapotról, a hipnózis rejtelmeiről és hétköznapi gyakorlatáról beszélgettem Vargha Jenő-László pszichoterapeutával, egyetemi tanárral, a Hipnoza clinică című kötet társszerzőjével a ZeneTér július 9-i kiadásában.
Articol editat de mihaly.istvan, 10 július 2015, 10:05 / actualizat: 10 július 2015, 13:29
Elhangzott többek közt, hogy hipnózisban megvan az embernek az a képessége, hogy nagyon eleven emlékképeket felidézzen, de ez csalóka is lehet, az „emlékek” néha hamisak. Arról is beszélgettünk, hogy a pszichoterápia egy védő-oltalmazó légkört kínál, a páciens így képes szembesülni olyan helyzetekkel is, amelyektől általában fél, retteg.
Rákérdeztem sok egyéb mellett arra is, lehet-e szerepe bizonyos típusú zenének a hipnotikus állapot „kiváltásában”, fenntartásában a terápia során. Nagyon érdekes a beszélgetésnek az úgynevezett „zenei metaforákról” szóló része, amelyet a Pink Floyd opuszával illusztráltunk. Megbeszéltük továbbá, hogy nem maga a hipnózis gyógyít, a módosult tudatállapot csak a keretet biztosítja a „beavatkozáshoz”, a különféle technikák alkalmazásához.
Vendégem egy konkrét esetet is felidézett a klinikai praxisából. Közben „hipnotikus hatású”, progresszív rockzenét hallgattunk az Omega, a Piramis, a Pink Floyd és a Nazareth repertoárjából. Az első három dal a nosztalgikus-meditatív-pszichedelikus múltidézés jegyében fogant, a negyedik, dinamikus, ritmusközpontú opusz pedig már a jelenlét, a vakáció örömeit idézte (“Drinkin’ my wine, makes me feel fine”). Kattanjanak rá a műsor szerkesztett-rövidített változatára! A teljes műsort az Éjszakai váltásban ismételjük meg július 20-án, hétfőn, hajnali 2 óra 2 perctől. (Mihály István).
