Függőágyban: „Fotószintézis” Horváth Lászlóval
Ő a kolozsvári társadalmi-kulturális élet „képkrónikása”. Mindenütt ott van, ahol történik valami. Negyven éve fényképez, fotói a mindennapok apró részleteit, hangulatait tükrözik. Kíváncsisággal és empátiával közelíti meg a világot, képeire nem pátosz és távolságtartás, hanem emberi közelség jellemző – mondják róla a szakavatottak. László negyedik egyéni fotótárlatára készül, ezt tél végén rendezik a Szépművészeti Múzeumban. Első számú kritikusa felesége, Horváth Gyöngyvér képzőművész. Két gyermekük és négy unokájuk van. Kedvenc képe nincs. „Nagyon nehéz választani közülük. Mind kedves… A gyermekeid közül melyik a kedvenced? Ugyanez a helyzet a képekkel is. Több tízezer közül melyik lenne a legkedvesebb?” – tűnödik.
– A szemem nyitva van. Ha megyek az utcán és látok egy érdekes ablakot, egy homlokzatot, egy épületdíszt, egy naplementét, egy felhőt, érdekes megvilágításban egy tornyot, azt lekapom. Kiránduláson, ha látok valami érdekeset, lefényképezem.
– A rendezvényeken „akcióképeket” készítek, dokumentumképeket. Ha a gombot nem nyomtam meg, az a pillanat elszállt – vallja Horváth László.
Szerkesztő: Csatári Melinda
Szerkesztő: csatari.melinda, 2016 január 22, 17:00 / actualizat: 2020 augusztus 5, 11:30
