Prima pagină » Zenetér: Az éneklő nagybőgős és a koncertáriák

Zenetér: Az éneklő nagybőgős és a koncertáriák

Igazából nem az a furcsa, hogy a nagybőgős énekelhet. György Róbert nagybőgőművész, a kolozsvári Transilvania filharmónia muzsikusa például a hangszeres tevékenységgel párhuzamosan rendszeresen énekesként is közönség elé lép. Elméletileg adott volt tehát a lehetőség, hogy két kedves muzsikálási tevékenységét „összehozza”.

Articol editat de benko, 21 februarie 2016, 21:32

Ez nemrég a Transilvania Filharmónia egyik februári koncertjén valósult meg. Bár a koncertet nem címkézték „rendkívülinek”, mégis
azzá tette a vállalkozás egyedi merészsége: György Róbert ugyanis kéţ obligát nagybőszólamot is igénylő koncertária szólaltatott meg, egyszerre vállalva az énekes és a hangszeres szólista szerepét.

Mozart (Per questa bella mano, K.V.612) és Sperger (Selene, del tuo fuoco non mi parlar), ebben a „kettő az egyben” -előadói változatban egyértelműen ritka merészséget, lélekjelenlétet is feltételezett/bizonyított. Nem csoda, hogy György Róbert előzőleg évekig játszadozott a megvalósítás gondolatával.

A Zenetérben kifaggattuk arról: hogyan készült a szokatlan vállalkozásra, a kettős terhelés eredményeként duplának érzi-e a sikert és szöveget -e további terveket ezen a kettős úton.

„Nagy feladat: ezt még nem tudta senki megvalósítani.
Hat hónap intenzív gyakorlás eredménye: megtanultam mindkét szólamot külön-külön, összepasszolva azonban már nem működött. Elölről kezdeni együtt…”

Guiness-rekord is lehetne

– mondja Horváth László. Az Olaszországból az utóbbi években rendszeresen hazatérő, és a kolozsvári Transilvania Filharmónia zenekarával is rendszeresen koncertező karmester szerint egyedi zenei megvalósítás tanúi lehettünk

A nagy terv kapcsán még Mozart D-dúr hegedűversenyének bőgőváltozata is elkészült, ugyancsak a szólista „műhelyében”, aki ráadásként ezúttal a lassú tételt szólaltatta meg.

Elsődlegesen Mozart-koncert volt tehát: mégpedig a mozarti életút végét idéző: kettő az utolsó szimfóniák közül, a nagy g-moll (K.V. 550) és a Jupiter (K.V. 551), illetve a műsor középpontjában a nagybőgős nagy vállalkozása, a Per questa bella mano-kezdetű koncertária, illetve Sperger Selene, del tuo fuoco non mi parlar című koncertáriája. Mindkettő Mozart halála évéhez, az 1791-es esztendőhöz kötődik: az év márciusában hangzott el ugyanis először a 612-es Köchel-jegyzékszámú Per questa bella mano című obligát bőgőkíséretes basszusária, amelyet Franz Xaver Gerl, A varázsfuvola első Sarastrója énekelt és vitt sikerre.

Johann Matthias Sperger ugyancsak 1791-ben komponálta meg az Selenet, eredeti formájában, szoprán szólóra. Egy évtized után készült el az átdolgozással, a basszus változattal.

Telt ház tapsolt az előadóknak, és a filharmonikusok is nyilvánvaló lelkesedéssel és szeretettel ünnepelték kollegájukat. A nagy siker, az őszinte, meleg fogadtatás alapján mindenképpen felmerül a folytatás kérdése.