Donát160: Középkori peregrinusok, avagy nincs új a nap alatt
Manapság sokat beszélünk az úgynevezett népességmozgásokról. Mi elindulunk valamerre szerencsét próbálni, mások meg éppenséggel felénk veszik az irányt. A jelenség egyidős az emberiséggel, csak éppenséggel okai, célpontjai és céljai különbözőek. Eltekintve a politikai, gazdasági, vallási vagy éppen kalandvágy okozta szerencsepróbálástól elmondhatjuk, hogy bizony a középkorban is nem kizárólag tatárjárásokról, avagy keresztes hadjáratokról beszélhettünk, amelyek esetleg követ kövön nem hagytak, hanem bizony a tudásvágy is mozgatta az embereket. Ez például más, szerencsésebb helyzetben levő, ha úgy tetszik, jobb oktatási infrastruktúrával ellátott országok irányába vonzotta valami elemi mágneses erővel a magukat szellemiekben pallérozni óhajtó és talán jobb sorsra érdemes ifjúságot. Amennyiben figyelembe vesszük az akkori közlekedési és közlési lehetőségeket, ez mai szemmel szinte megoldhatatlan kihívást jelentett, és csak a kellően merészeket kecsegtette esetleges sikerélménnyel.
Arról azonban, hogy ez hol, hogyan és kikkel történt meg, további részleteket tudhatnak meg két jeles történész tudóstól, akik nemrégiben az Erdélyi Múzeum Egyesület meghívására tartottak előadást Kolozsváron. Előbb Draskóczy Istvánt, a Budapesti ELTE tanárát, gazdaságtörténészt kérdeztük, majd Szögi Lászlót, az egyetem címzetes tanárát, a Budapesti Egyetemi Könyvtár volt főigazgatóját, egyben a Budapesti Levéltár igazgatóját, egyetem történészt hallják.
Articol editat de laszlot, 12 március 2016, 16:01 / actualizat: 12 március 2016, 17:02
Riporter: László Tibor
