Visszatanulás

Articol editat de fulopnoemi, 18 március 2016, 11:27

A fiatalok gondjaira odafigyelő öregúr gyakran idézett a neki címzett üzenetekből, amikor a tinédzserek védelmére kelve egyre csak hajtogatta: nem lehet őket ennyi információval elárasztani, egyszerű gyűjtőedényként kezelni a tanulókat. A kiemelkedő tehetségek pedig nem versenylovak, akiket csak a diplomákban, érmekben és szaktantárgyi elismerésekben mérhető eredményhalmozásra idomítanak. A verseny önmagában nem lehet fontos a gyermeknek – bizonygatja Solomon Marcus egyik szövegében. Többet nyer a nebuló abból, ha kiértékelik a dolgozatot, elmondják neki, miért lett volna jobb a munka, hogyan kerülheti el a buktatókat, mitől lett nyolcas a szerinte kilencesre saccolt  munka.

Megfeneklett, telítődött és elkedvetlenedett tizenévesekről ír a professzor, mély empátiával és a problémamegoldó ember nyitottságával. Arról, hogy az egész rendszert alapjaiban kell átgondolni, mert rég eltávolodott eredeti céljától és az eddigi próbálkozásokból  csak a merev struktúra reccsenésére-ropogására futotta. Marcus professzor úr nyugodt, világos érvelése nehezen jut el a szakbizottságokig, minisztériumi döntési körökig, s ha mégis, túl egyszerű, logikus és közérthető ahhoz, hogy érdemben hasson a tisztviselők táblázatokba és százalékokba szorított gondolatvilágára. A tanügy, ahogyan az egészségügy is pénzigényes, drága mulatság. Évente elbanizgatunk velük, pedig olyan kötelező luxus, amit féláron sem lehet, nem érdemes megúszni. Míg ez a felismerés koherens döntéssé érlelődik, olvassuk újra időnként Solomon Marcust, a hasznossá tett várakozás jegyében.

Rostás-Péter István