Johan Kobborg elhagyja az országot. A neves koreográfus bő két esztendőt töltött Bukarestben, ahol a Román Opera balettkarát irányította. Sikerrel, a közönség és a kritika elismerését kicsikarva. A nemzetközi élvonalba sorolt művész csapatot épített, stílust és színvonalat diktált, most pedig szomorúan távozik. Az intézmény belső feszültségei, vezetőségváltás, személyes ellentétek, félresikerült minisztériumi békítőműveletek – ez áll a döntés hátterében. Ami viszont a színfalak előtt, sőt az opera épülete előtt lezajlott, hát erre nehezen találok érdemben magyarázatot. A Kobborg mellett kiálló – jórészt külföldi táncművészek – szolidaritásból összegyűltek, a balettkar másik része pedig ellendemonstrációt szervezett. Füttyögés, ordibálás és az országból való kitessékelés szerepelt a drámai feszültségű repertóárban.
Articol editat de fulopnoemi,
15 április 2016, 11:41 / actualizat: 18 április 2016, 23:34
Johan Kobborg elhagyja az országot. A neves koreográfus bő két esztendőt töltött Bukarestben, ahol a Román Opera balettkarát irányította. Sikerrel, a közönség és a kritika elismerését kicsikarva. A nemzetközi élvonalba sorolt művész csapatot épített, stílust és színvonalat diktált, most pedig szomorúan távozik. Az intézmény belső feszültségei, vezetőségváltás, személyes ellentétek, félresikerült minisztériumi békítőműveletek – ez áll a döntés hátterében. Ami viszont a színfalak előtt, sőt az opera épülete előtt lezajlott, hát erre nehezen találok érdemben magyarázatot. A Kobborg mellett kiálló – jórészt külföldi táncművészek – szolidaritásból összegyűltek, a balettkar másik része pedig ellendemonstrációt szervezett. Füttyögés, ordibálás és az országból való kitessékelés szerepelt a drámai feszültségű repertóárban.
A dán tánczseni rövidesen elutazik. Nem kizárt, hogy a repülőn mögötte-előtte szintén tehetséges fiatalok ülnek majd, akik ugyancsak döntöttek: máshol, másként folytatják-tervezik életüket. Nem művészemberek, egyszerűen csak szakmájukban jól teljesítő pályakezdők. Őket vélhetően nem fütyölték ki, vagy nem ordítottak rájuk, és biztosan megpróbáltak itthon belekezdeni a karrierépítésbe.
Még az is lehet, hogy ugyanúgy rászántak két-három évet, míg felismerték: odakint tágasabb. Idebent viszont annál „koherensebb”. A kilencvenes évek legelején, fanatizált tömegek a történelmi pártok visszatérő burzsujaitól féltették az országot, melyet semmi szín alatt nem akartak eladni. Most az értéket importáló művészembert küldik el harsány kórusban a céhtársak. Akik majd naponta találkoznak az opera homlokzatára vésett jelszóval : Ars gratia artis – ismétlem, találkoznak, nem szembesülnek vele.
