Címlap » Műsorok » Lendületben » A felhőket soha nem lehet megunni – születésnapi beszélgetés Soó Zöld Margittal

A felhőket soha nem lehet megunni – születésnapi beszélgetés Soó Zöld Margittal

Gyönyörű ajándékkal ünnepelte 85. születésnapját Soó Zöld Margit, olyan gyűjteményes kiállítással, amely három hatalmas teremben kalauzolta végig a nézőt egy élet különböző szakaszain, érzésein, hangulatain. A tárlat Soó Zöld Balázs ajándéka volt édesanyjának. Egy egész életművet valamilyen módon közönség elé vinni, bemutatni, bensőséges dolog. Ehhez kell egy olyan jó barát, mint Unipán Helga, aki Soó Zöld Margit több kiállítását is válogatta már. És az ünnephez tartozik a közönség, aki ott van, és jelenlétével megerősíti a művészt abban, hogy az elmúlt évtizedek nem voltak hiábavalók.

Soó Zöld Margit többnyire sorozatokban fejezte ki a legteljesebben érzéseit, pasztellben, grafikában. A sorozatok által biztosított újra- és újragondolásai a témának mélyítették a mondanivalót, teljessé tették. Utazásainak helyszínei, a Duna Delta, vagy szerelme, Dubrovnik, a Székelyföld, az Alföld olyan kincsesbányát jelentettek, amelyek páratlan sorozatokat eredményeztek. A felhők pedig életének örök kísérői: az örömök, bánatok, a különböző hangulatok kísérői és őrei. Ott tornyosultak végtelenül az Alföldön is, és ott vannak jelenlegi műtermi ablaka előtt, és ha kell, mindenhova elkísérik. A gyökerek, a göcsörtös fák, kövek, kagylók régebben mindennapos szereplők és modellek voltak. Most már elmaradoznak. Akárcsak az egykori kedvenc, a siena-vörös, vagy a fekete-kék. 85 év távlatából minden átértékelődik. A részletek másképp kezdenek fontossá válni. Felsejlik a végesség. A szárnyalás pedig lassan eltűnik. Megjelennek a korlátok. Soó Zöld Margit nehéz időszakon van túl, amely munkájában, mozgásában korlátozta. A mondanivaló észrevétlenül átalakult. De a humor hál’ istennek megmaradt. És az optimizmus is.

Soó Zöld Margit egy életen át rajzolt, nem csak önmagának, hanem a gyerekeknek is, a Napsugár oldalain. Mindig mondogatta, és teszi ma is, hogy nem tudja, megértették vajon? Nemcsak a gyerekek, hanem pasztelljeit és rajzait is az emberek. Jó volt vajon mindaz, amit csinált? Amióta ismerem, nem sikerült elhessegetnem benne a kétségeket. 85. születésnapján, ha van olyan, hogy BIZONYOSSÁG, akkor azt szeretném átnyújtani neki, nagy piros masnival átkötve. A kosárba pedig visszacsempészve a hiányzó derűt és erőt az alkotáshoz. Itti néni, a jó isten éltessen nekünk sokáig!