A felhőket soha nem lehet megunni – születésnapi beszélgetés Soó Zöld Margittal
Articol editat de szuszamizsuzsa, 8 július 2016, 16:50 / actualizat: 11 július 2016, 10:05
Soó Zöld Margit többnyire sorozatokban fejezte ki a legteljesebben érzéseit, pasztellben, grafikában. A sorozatok által biztosított újra- és újragondolásai a témának mélyítették a mondanivalót, teljessé tették. Utazásainak helyszínei, a Duna Delta, vagy szerelme, Dubrovnik, a Székelyföld, az Alföld olyan kincsesbányát jelentettek, amelyek páratlan sorozatokat eredményeztek. A felhők pedig életének örök kísérői: az örömök, bánatok, a különböző hangulatok kísérői és őrei. Ott tornyosultak végtelenül az Alföldön is, és ott vannak jelenlegi műtermi ablaka előtt, és ha kell, mindenhova elkísérik. A gyökerek, a göcsörtös fák, kövek, kagylók régebben mindennapos szereplők és modellek voltak. Most már elmaradoznak. Akárcsak az egykori kedvenc, a siena-vörös, vagy a fekete-kék. 85 év távlatából minden átértékelődik. A részletek másképp kezdenek fontossá válni. Felsejlik a végesség. A szárnyalás pedig lassan eltűnik. Megjelennek a korlátok. Soó Zöld Margit nehéz időszakon van túl, amely munkájában, mozgásában korlátozta. A mondanivaló észrevétlenül átalakult. De a humor hál’ istennek megmaradt. És az optimizmus is.
Soó Zöld Margit egy életen át rajzolt, nem csak önmagának, hanem a gyerekeknek is, a Napsugár oldalain. Mindig mondogatta, és teszi ma is, hogy nem tudja, megértették vajon? Nemcsak a gyerekek, hanem pasztelljeit és rajzait is az emberek. Jó volt vajon mindaz, amit csinált? Amióta ismerem, nem sikerült elhessegetnem benne a kétségeket. 85. születésnapján, ha van olyan, hogy BIZONYOSSÁG, akkor azt szeretném átnyújtani neki, nagy piros masnival átkötve. A kosárba pedig visszacsempészve a hiányzó derűt és erőt az alkotáshoz. Itti néni, a jó isten éltessen nekünk sokáig!
Szerkesztő: Szuszámi Zsuzsa
