Zenetér: Operagála jövő és múlt között

„Kolozsvár legfrissebb kincse”

— így harangozta be az előadáson érezhető büszkeséggel Szép Gyula igazgató a gyermekkórust, amely ezen az estén is kirobbanó sikert aratott. Az együttesnek különben már önálló meghívásai is voltak: az utóbbi időben Bonchidán és Tordaszentlászlón is nagy sikerrel hallatták hangjukat a gyermekek. Kovács Dalma karnagy úgy véli: az alapok megvannak, s ezekre a továbbiakban lehet építkezni.

Articol editat de benko, 13 július 2016, 19:04 / actualizat: 15 július 2016, 21:38

A múlt értékeire építeni a jövőt

A jövőt már „ma” kell megalapozni, mégpedig a múlt értékeinek megbecsülése révén. Ez az elgondolás állt a hátterében a nagysikerű operagálának, amellyel sokrétű, tartalmas évadot zárt június 30-án a Kolozsvári Magyar Opera társulata.

Az intézmény a múltat nem feledve kíván jövőt építeni — mondotta Szép Gyula. Az igazgató hangsúlyozta: az évadzáró gála elsősorban a jövőről szólt, s az előadás bizonyította, hogy művészi erőkben mifelénk nincs hiány.

„Kolozsvár legfrissebb kincse”

— így harangozta be az előadáson érezhető büszkeséggel Szép Gyula igazgató a gyermekkórust, amely ezen az estén is kirobbanó sikert aratott. Az együttesnek különben már önálló meghívásai is voltak: az utóbbi időben Bonchidán és Tordaszentlászlón is nagy sikerrel hallatták hangjukat a gyermekek. Kovács Dalma karnagy úgy véli: az alapok megvannak, s ezekre a továbbiakban lehet építkezni.

A Carmen gyermekkórusa bizonyára minden énekkari tag kedvence, koncertszerű előadáson is. A gálán a részlet Kovács Dalma vezényletével hangzott el.

Energiák „játéka”

Az évadzáró gála programja tehát természetes harmóniába fogta össze a nagyon fiatalok számára előlegezett bizalmat, és az időseknek magától értetődően kijáró tiszteletet. Azt is megtudtuk, hogy a program összeállítását Jankó Zsoltnak, az est egyik karmesterének is köszönhettük. A karmester feladata, hogy az énekes esetleges rossz napját jóvá változtassa. A karmester úgy véli: az előadás mindig energiák játékát is jelenti: szerencsés estéken karmester és énekesek kölcsönösen energiát nyernek egymástól.

Az est másik karmestere, Horváth József szerint is feltétlenül lehetőséget kell a fiataloknak adni a bemutatkozásra, hiszen csakis a színpadon derülhet ki, hogy ki mire képes. Ugyanakkor ezek a „fiatalos” előadások a karmesterek számára is mindig izgalmasak, hiszen szinte biztosan számíthatnak gyors megoldást igénylő helyzetekre.

„Postázták” a tehetségeket

— mondja szerényen Köpeczi Sándor, aki fontos szerepet játszott a gálát megelőző tehetségkutatásban.

Köpeczi Sándor különben nemcsak „vadászott” az ifjú tehetségekre, hanem maga is bizonyított a gálán, s ezt itt a Zenetérben mi is bizonyítjuk, vidám duett-részlettel Cimarosa Titkos házasság című vígoperájából, amelyben jókedvűen komédiázott partnerével, Molnár Zoltánnal együtt.

Oklevél nélkül is örökös tag

Az operagála múlt előtt tisztelgő ünnepi mozzanata volt két újabb örökös tag avatása. Egyikük Simon Gábor, a Kolozsvári Magyar Opera előző igazgatója, aki 20 éven át vezette az intézményt. Igazgatása a ’89-es változásokat követően új fejezetet nyitott az intézmény életében. László Tibornak elárulta: örökös tag oklevél nélkül is annak érzi magát. Tegyük hozzá: teljes joggal.

A másik újdonsült örökös tag, Szabó József az opera kedvencei közé tartozik. Jó ideje nyugdíjas ugyan, de mostanában is rendszeresen számítanak rá a színpadon. Három éve, ugyancsak egy örömteli esemény kapcsán beszélgettünk.

Csillag, amely az opera fölött ragyog

Bensőséges ünnepélyes mozzanata volt a gálának továbbá a május végén váratlanul elhunyt szoprán emlékére újonnan alapított Albert Annamária Emlékgyűrű átadása. A kitüntetést fiatal, tehetséges énekesnők nyerhetik el. Kötelességnek érezték az emlékeztetést a legendás szoprán munkásságára — mondja Szép Gyula. Az igazgató szeretettel hangsúlyozta: Albert Annamária „csillag, amely az opera fölött ragyog.”

Akik ismerték, tudják: valóban úgy volt, ahogyan Szép Gyula igazgatótól hallhattuk: Albert Annamária jóformán az utolsó percig jelen volt az opera életében. Így tehát jól ismerte a társulatot, a fiatal művészeket, és a teljesítmények kapcsán gyakran beszélt a generációk váltakozásáról is.

A fiatalokra figyelésnek csupán egyik bizonyítéka, hogy Albert Annamária a frissen díjazott Egyed Apollóniával is beszélgetett szakmai kérdésekről. Egyebek mellett a hosszú és sikeres pálya érdekében tanácsolt óvatosságot az utóbbi időben sikert sikerre halmozó fiatal szopránnak.

Múlt és jövő között mintegy összekötő kapcsot jelentett a gála két sztárvendége, a külföldi operaházakban is kedvencnek számító Szabó Bálint és Nagy Zoltán fellépése. Itthoni sikerük nyilvánvaló bizonyítéka volt annak, hogy énekeseink messze földre elviszik Kolozsvár és a Magyar Opera hírnevét.

Szerkesztette: Benkő Judit
Munkatárs: László Tibor