Csontváry a Csíki Székely Múzeumban – a tárlat elemzése
Articol editat de szuszamizsuzsa, 15 július 2016, 15:36 / actualizat: 16 július 2016, 12:38
Csontváryt érteni és érezni csak belülről lehet, zsigereinkből. Csak akkor, ha figyelmesen nézzük, aprólékosan, beszívjuk a képekből áradó kisugárzást, érezzük a fényt, ami a képek jellemzője, és elragadnak a színek. Mert a Napút fényét, színeit kereste mindvégig, és a nagy motívumot, illetve motívumokat. Utazásai végül hozzásegítették mindezek megtalálásához. Az már a mi feladatunk, hogy megfejtsük, mit is jelentenek a Napút fényei. Csontváry tudta, hogy ő lesz a legnagyobb festő, ahogy megjósolták neki, és erre készült patikusi minőségében: összegyűjteni a pénzt a tanulásra, az utazásra, a világ körbejárására. Mindenben a legteljesebbre törekedett: mindenhova eljutni és mindent megmutatni a világból. A legaprólékosabban. A vásznon semmi üres hely ne maradjon. Csontváry óriási képeit úgy kell néznünk, mint az elénk tárt animációt: milliméterről milliméterre. Hogy ő tudta-e, melyek a Napút színei? Önmaga erőteljes színeit és fényeit mindenképpen megtalálta. Bellák Gábor művészettörténész, a csíkszeredai kiállítás kurátora szerint a Napút-festészet nem más, mit Csontváry festészete. Hisz az ő képein még a fehéreknek is színe van, az éjszakának fénye, és rendkívül fontos minden részlet rajtuk: hogy melyik napszakról van szó, a világ mely pontjáról.
A Csíki Székely Múzeum nyolc évvel ezelőtt, a Munkácsy-tárlattal indította nagy kiállításainak sorát. Akkor került a múzeum élére Gyarmati Zsolt, aki azóta nem csak, hogy technikailag korszerűsítette az intézményt, hanem a célkitűzéseket is igazította a 21. századi elvárásokhoz: vagyis leseperni a port a múzeum intézményéről és friss, pezsgő hellyé alakítani, amely igenis vonzhatja a fiatalokat és a gyerekeket is.
Szerkesztő: Szuszámi Zsuzsa.
