Háromszáz liter szilvaíz rotyogott Györgyfalván
Articol editat de fulopnoemi, 23 szeptember 2016, 17:21
Idén Györgyfalván a hagyományhoz hűen reggel korán megrakták a tüzet az üstök alatt, reggel hatkor elindították a főzést három hatalmas száz-százhúsz literes üstben. A szilvaíz abban különbözik a lekvártól, hogy nincs benne sem cukor, sem tartósítószer. Ezért ahhoz, hogy elálljon, sokat, sőt rengeteget kell főzni. Egész napos munka, főzés közben folyamatosan kell kavargatni a hatalmas üstben rotyogó szilvát – az erre alkalmas eszközt egyszerűen csak kavarónak hívják, és vidékenként változik a formája. Minél több gőz párolog el a szilvaízből, minél sűrűbb, annál nehezebb kavarni, ezért van szükség több emberre, akik váltani tudják egymást – szerencsére jelentkezőkből nem volt hiány. Nagy Ákos elmesélte, egész nap hozzá sem jutott a kavaróhoz.
A reggeliként felszolgált szilvaízes puliszka ellen tiltakoztak az idősebbek, hiszen annak idején a szegény ember eledele volt, Nagy Ákos azonban kitartott mellette, hogy a hagyományos fogást meg kell mutatni a fiatalabbaknak is. A szilavízfőző kaláka résztvevőinek nem csak reggeli jutott, a szilvás üstök mellé került egy másik is, abban gulyást készítettek. Az elkészült szilvaízet ízléses agyagedényekbe tették, lekötötték, ráírták, hogy „üstben főtt hagyományos szilvaíz” és eltették a györgyfalvi kamrák polcaira, remélve, hogy elég lesz a következő két évre.
Szerkesztő: Szilágyi Szabolcs
Fotók: Facebook / Falu Kútja Egyesület
