Utcagyerekek a „Fehér Holló” védőszárnyai alatt
Articol editat de juhaszeva, 27 október 2016, 21:11 / actualizat: 28 október 2016, 16:02
A menü felszolgálását egyfajta intenzív kurzus előzte meg, a pincérek összefoglalták az éttermi etikettel kapcsolatos, fontosabb tudnivalókat. Csak az ebéd végén derült ki, hogy a gyerekeket, anélkül, hogy tudták volna, menet közben vizsgáztatták is a tanultakból. A két legügyesebb, egy fiatal hölgy és egy fiatalember, tortát kapott ajándékba.
–Egészen pontosan mi a rendezvény célja? – kérdezte Szabó Csaba újságírót, a Médiaklub vezetőjét Juhász Éva.
Huszonöt utcagyereket – vagy nehéz sorsú gyereket – gyűjtöttünk össze, akik itt tanulják meg, ha nem is azt, hogy mire jó a kés és a villa, de azt igen, hogy hogyan kell egy hölgyet bevezetni egy vendéglőbe, hogyan kell egy étlapot megnézni, és azt is, hogy hogyan lehet a pincérrel kommunikálni. Ezek a dolgok fontosak azért is, mert kialakul bennük egy pontosabb kép arról, hogy mi is az az étterem, hogy nem egy luxusvilág, nem egy dekadens világ, nem egy olyan rettenetes dolog, ahol ki tudja, mi történik, hanem hogy hozzátartozik az életünkhöz. És ahhoz, hogy nekik is majd hozzátartozzon az életükhöz, tanulniuk kell, dolgozniuk kell, és az utcáról valamiféleképpen vissza kell kerülniük a társadalomba. Ennél szebb látványt, mint amikor huszonöt utcagyerek, szépen felöltözve asztalhoz ül, késsel-villával eszik,és azon vitatkozik, hogy vajon melyik a vörösboros pohár, és melyik a fehérboros pohár – ennél csodálatosabb dolog nem létezik.
Apropó, Önök tudják-e, hogy mit jelent a tányérra keresztben, vagy a hegyükkel érintkezve, netán párhuzamosan helyezett kés és villa? Nem is olyan egyszerű ez a fajta jelbeszéd, és valószínű, hogy sok felnőtt sincs tisztában vele. Pedig ez mind üzenet a pincérek felé, amit ők nagyon is komolyan vesznek.
A kis vendégek számára is ez volt az egyik legizgalmasabb része az ebédnek, de ügyesen helytálltak valamennyien. És bátran megosztották benyomásaikat a riporterrel is.
