Címlap » Vezető » Főoldal » A kezdetek időszerűsége: Béla futása, Pikkó herczeg Kolozsváron és Budapesten

A kezdetek időszerűsége: Béla futása, Pikkó herczeg Kolozsváron és Budapesten

A Béla futása meghatározta operajátszásunk kibontakozását, s társítása a kortárs zenében újraalkotott Pikkó herczeggel művelődéstörténeti jelentőségű előadást eredményezett.

Az első magyar nyelvű opera, Ruzitska József művének megalkotása Kolozsvár büszkesége.

Mindig különleges élmény, amikor régmúlt idők egy-egy zenetörténeti adaléka mintegy „megelevenedik”, és látható-hallható formában „megmutatja” magát. Zenetörténészek jóvoltából tudtuk, hogy 1822. december 26-a (egyes források szerint egy pontosan meg nem határozott februári este) nagy nap volt a kolozsvári, és általában a magyar nyelvű zenés színjátszás történetében: ekkor került ugyanis színre az első magyar nemzeti opera: a Béla futása. Lakatos Istvánnak köszönhetően még arról is tudunk, hogy a partitúra egy másolata Nagy Gábor, Kolozsvár jól ismert szállodásának és műkedvelő hegedűsének jóvoltából került az Erdélyi Múzeum kézirattárába, de zeneileg nemigen volt fogalmunk arról, hogyan is hangzik az első magyar nemzetinek nevezhető opera.
Ruzitska József művét időben megelőzte ugyan a Pikkó herczeg és Jutka Perzsi, ám zenéje elveszett. A story szerencsére, operakomponálásra ihlette Orbán György zeneszerzőt. A két mű társítása révén a Kolozsvári Magyar Opera legújabb, kettős bemutatója mintegy két évszázadot sajátosan összefogva mutatott vissza a magyar zenés színjátszás kezdeteire, ugyanakkor arra a 14 év előtti estére is, amelyen Orbán művével megismerkedhetett a kolozsvári közönség.

Irányt mutatott a magyar nemzeti opera számára

A Ruzitska-opera címszereplője a tatárok elől menekül, és egy bizalmi emberénél, Kálmánnál talál menedéket, akinek jó oka lenne bosszút állni a királyon, ám az önmagával vívott kemény küzdelem eredményeként nem él a lehetőséggel.

Történelmi alakok, erőteljes érzelmek, szenvedélyes gyűlölet, bosszúvágy, és a haza iránti elkötelezettség/ szeretet ütközése: Ruzitska József operája ezzel az ellentétezéssel tulajdonképpen irányt mutat a magyar nemzeti operának: számos utódjának kell majd hasonló küzdelmeket megvívnia. Ruzitska József katonakarmester alig több mint egy évet tartózkodott Kolozsváron. A Béla futása zeneszámai országos sikert arattak: Lóra Hunnia nyög letiporva kezdetű dala például valóságos slágerré vált.

„Szeretni kell a naivitását, szeretni kell az egyszerűségét, azt az alázatot, amivel ő ezeket a korabeli »recepteket« sajátosan magyar képre alakítva egy nemzeti operává akarta összeépíteni.” – mondja Selmeczi György, az előadás karmestere, aki szerint a kettős bemutató bizonyítéka annak is, hogy „komolyan kell venni a múltat, elmélyülni a múltban, tények hiányában akár az elképzelt valóságban is.”

Megtalálni a ma is érvényes olvasatot

Anger Ferenc, magyarországi rendező, a Budapesti Operaház művészeti igazgatja hangsúlyozta: a két mű közötti közös pontok felfedezése/felfedeztetése révén kívánt egységes koncepciót alakítani, a mai közönség számára is érvényes olvasatban próbálta a hallgatósághoz közelíteni a két művet. Fontosnak érezte, hogy a két különálló egyfelvonásos egységes élményt jelentsen. A kolozsvári és a budapesti opera állandósulni látszó együttműködéseiben pozitív lehetőségeket lát.

„A diverzitás és a sokszínűség nagyon fontos, mert abból jön létre az az egészséges egymásra figyelés és együttgondolkodás, nem egymás ellen való gondolkodás, ami termékenyen hat mindenféle színházi munkára. Ennek jegyében próbáljuk megtalálni és minél mélyebbre fűzni a kapcsolatot a különböző zenés színházi társulatok között.”

Paródiából komor tragédia

Pikkó herceg és Perzsi Jutka szerelemi történetnek zenés színpadi változata időben megelőzte ugyan a Bélát, zenéje azonban nem maradt fenn. A Pikkó herceg örök érvényű szerelmi történet, ellenséges népekhez tartozó fiatalok életre-halálra szóló érzelmeiről. Orbán György művét hallgatva nehéz elképzelni, hogy a történet, amelyre visszamutat egy szórakoztató paródia volt.

„Valószínű kritikus és öngyilkos vállalkozás egy paródiából rekonstruálni az eredetit fölöttébb hálátlan ugyanis egy szétröhögött sztorit komolyan venni. Mégis, egy életem, egy halálom: vállalkoztam rá. Bízván abban, hogy ez a múzeumi librettócska nem közismert. És a cselekmény magva, bármilyen hihetetlen, komor tragédiaként is működik. Ez volt a kiindulópontom.”

A tatár kán lánya, Perzsi szereti a kalmük herceget. A kán hallani sem akar erről. Kalmük követ érkezik, és utoljára kéri meg a lány kezét ura számára, a lánykérést a túlerőben lévő kalmük sereg is nyomatékosítja. A kán számára azonban politikailag elfogadhatatlan ez a kapcsolat, így vállalja a harcot. Párviadalban Pikkó herceg legyőzi a kánt. Lánya megtudva, hogy apja halott, kedvese pedig a gyilkosa, egyetlen lehetőségnek a halált tekinti, Pikkó pedig követi őt a halába. Az eredeti darabban működésbe lép a Deus ex machina: egy varázsló jóvoltából a halottak feltámadnak. Orbán György művében ez lehetetlenség, pedig Sibuk mindent megtesz, hogy a varázslót pótolja.
Sibuk különleges figura: operai összeesküvőnek gondolhatnánk, pedig ő feltétlenül és teljes erőbedobással próbálja pozitívan alakítani a jövőt. Nem rajta múlik, hogy, Orbán Györgyöt idézve: a sors ezúttal nem manipulálható.

„Nekünk a saját korunk élő szerzőit kell megbecsülnünk és promoválnunk, hiszen ez az, ami a mi életszemléletünket, filozófiánkat, fejlettségi szintünket képviseli.” – mondja Laczkó Vass Róbert, aki ismét Sibuk szerepét alakította.

A 14 év előtti kolozsvári Pikkó-bemutató emlékezetes, csapatot építő, kapcsolatokat alakító próbafolyamat eredménye volt, emlékeit ma is őrzik a szereplők, köztük Székely Zsejke, aki az új változatban ismét Perzsi Jutkát alakította, és tapasztalhatta, hogy az opera zenéje ma is magába bolondít pont mint közel másfél évtizeddel ezelőtt.