Zeneterefere: Ajtón innen, kapun túl – kedden 17.15-től

Articol editat de mihaly.istvan, 21 augusztus 2017, 11:56 / actualizat: 21 augusztus 2017, 19:49

A kapu szimbolikus jelentőségű, a művészetben, a rockzenében is az átjárást jelképezi két világ(rend), két állapot között. Azt hiszem, az igazi kapu kihívás, feladat, mérték és mérce. A falakat ugye leromboljuk, a kaput és ajtót viszont – úgy gondolom – akkor hódítjuk meg, ha kinyitjuk , és áthaladunk rajta. Hogy kik is vagyunk tulajdonképpen, és kivé-mivé válhatunk, az attól is függ, hogy hány és miféle kapun halad(t)unk át életünk során.

Barangolásunk során eljutunk a  titkos kapukon és ajtókon túlra.  A beatkorszak immár rozsdásnak tűnő  vaskapuját és a hard rock hetedik acélkapuját is magunk mögött hagyjuk…

Többek közt a Pandora’s Box, a Kormorán, a Republic, az Omega, a Prognózis, az Ismerős Arcok, Miklósa Erika, Horváth Charlie és Demjén Ferenc  dalai ihlették ezt a  csapongóan lírai, filozofikusan esszéisztikus  gondolatfüzért.

Vajon miért van az, hogy az ismeretlen sötét tartományba „csak az juthat át, aki bejutni nem akar”? (Omega) Az „árulók kapuja” pedig miért „csak befele nyílik? (P.Box) Talán azért, mert „mindenki nem lehet hős”, főleg manapság, amikor az emberiség inkább „a végzet kapuja” előtt áll? (Omen). Ám nem elég a kapun túljutni, az ajtók további felhívást és  kihívást  jelentenek. Mert van olyan ajtó, amely csak belülről zárható és nyitható (Prognózis). Némelyik ajtót pedig (már a mesevilág figyelmeztet rá gyerekkorunkban) tilos kinyitni. De azt azért jó tudni: arra születtünk, hogy fellegajtókat is nyitogassunk (Ismerős Arcok).

A Zeneterefere kapuját kedden 17.15-kor nyitom meg és számítok figyelmükre!

Mihály István