Nagy vagyon, nagy szerelem, nagy terek – A víg özvegy az Operatúrán
„Nagyon kiegyensúlyozott és magas színvonalú előadásokat sikerült minden állomáshelyen produkálnunk, természetesen az utolsó előadásnak mindig van egy szimbolikus erejű aurája, hiszen minden művészben benne van ez a fajta ‘dinamit’, hogy még jobban meg szeretné mutatni, azt, amit tud, s hiába telt el három hét, semmit sem apadt az első napok munkatempója, lelkesedése, s az a rengeteg élmény és szeretet amit itt kaptunk mindannyiunkat felöltött” – mondja Solymosi Tamás.
Articol editat de benko, 30 szeptember 2017, 11:54 / actualizat: 22 július 2020, 20:48
Azt hiszem rég nem halmoztunk ennyi pozitív töltetű jelzőt, ennyi jó hangulatot, rég nem éltük át a feldobottságnak azt az általános érzését, amelyet az Operatúra két kolozsvári előadásán megtapasztalhattunk. A közreműködő művészek vallomásai és a nézőtérről „gyűjtött” pozitív visszhangok megmutatták, hogy az élmény kölcsönös volt, a nézőtér és a színpad egyaránt adott és kapott is a vendégjáték során.
Kicsit sajnálom, hogy már véget ért, meg azt is, hogy csak két estén örülhettünk a produkcióknak, de persze, az Operatúrázó társulat számára így is összesen 16 esti fellépést jelentett a vendégjáték.
Színházat „varázsoltak” a sportcsarnokokba
– mondja Solymosi Tamás. A Magyar Állami Operaház balettigazgatója végigkísérte a Kárpát-Haza operatúrát, amelynek keretében a Magyar Nemzeti Balett művészei nyolcszor táncolták el A víg özvegy című operett alapján készült balettet, amelyet 1975-ben Ronald Hynd brit koreográfus készített az ausztrál balett felkérésére.
Batta András zenetörténész mutatott rá, hogy A víg özvegyben lényegében három felvonáson át táncolnak. Így tehát nem csoda, hogy a mű balettváltozatban is sikeresnek bizonyult, és a vendégjáték utolsó előadásán Kolozsváron is álló-tapsos sikert aratott.
„Nagyon kiegyensúlyozott és magas színvonalú előadásokat sikerült minden állomáshelyen produkálnunk, természetesen az utolsó előadásnak mindig van egy szimbolikus erejű aurája, hiszen minden művészben benne van ez a fajta ‘dinamit’, hogy még jobban meg szeretné mutatni, azt, amit tud, s hiába telt el három hét, semmit sem apadt az első napok munkatempója, lelkesedése, s az a rengeteg élmény és szeretet amit itt kaptunk mindannyiunkat felöltött” – mondja Solymosi Tamás.
Örökre emlékezni fog az Operatúrára
Sokat gazdagodott a turnéval, „szíve csücske” pedig a Marosvásárhelyi előadás volt – árulja el Hangya Rita. Nem is csoda, hiszen ott debütált Hanna szerepében, amely ráadásul első főszerepe is volt a Magyar Nemzeti Balettnél. Hangya Rita biztos abban, hogy a fellépésre és a turnéra örökre emlékezni fog.
„Kártyákat” kevergető „csibész nő”
A Lehár-operett, így az annak alapján készült balett cselekménye is elsődlegesen Hanna körül forog, de azért persze van benne másik szerelmi szál is. Valencienne szerepében Kolozsváron Pap Adrienne mutatkozott be, aki elárulta: szívesen táncolja ezt a vidám, a férfiak között mintegy kártyát kevergetve egyensúlyozó hölgyet.
Nem maradhatott ki a „buliból”
A kolozsvári A víg özvegy előadás előtt egy másik Valencienne-t is sikerült kifaggatnunk. Földi Lea elmondta: nagyon megszerette ezt a vidám hölgyet, s bár a kolozsvári előadáson nem ő táncolta a szerepet, feltétlenül részt kívánt venni a „buliban”.
Gondolt egy merészet és nagyot…
… sok éve Szirb György, aki Kolozsvárról került a Nemzeti Balett társulatába, és az Operatúrán balettmesterként őrködött a táncosok produkcióin.
Eddig a színpad közelében, a fellépő művészek társaságában időztünk. Igyekeztünk azonban a nézőtér hangulatát is „kipuhatolni”. A víg özvegy előadás szünetében kíváncsiskodtunk.
Bevallhatom örültem, hogy tiszta véletlenül véletlenül egy román operakedvelőt is sikerült „kiszúrnom”.
Szerkesztő-riporter: Benkő Judit
Fotók: Rákossy Péter, Nagy Attila, Nagy-Hintós Diana
