„A nagymamám mozsarával csengetett” – Zágoni Balázséknál angyalkodunk
Zágoni Balázs íróval és családjával keressük a karácsony igazi titkait, közben Barni-mesét és Csendes éjt hallgatunk.
„Négy-ötéves koromban, egy ilyen nagyon lázadó időszakomban eldöntöttem, hogy én bizony meg fogom lepni az angyalt. Utána el is meséltem a szüleimnek, hogy mi történt: igaz, hogy éppen kisurrant a szobából, de láttam őt, még mielőtt eltűnt volna. Amikor megpróbáltam feldolgozni ezt az élményt, rájöttem, hogy tulajdonképpen egy nagy hangyát láttam. Kecses és csinos volt, de fekete, és körülbelül úgy nézett ki, mint egy hangya.” (Balázs)
„Nagyon emlékszem arra az izgalomra, amikor kinyitottuk az ajtót, és ott ragyogott a fa. Amikor már nagyobbacska voltan, édesanyám készítette a szaloncukrot, és az én feladatom volt, hogy kitaláljam a csomagolását. Szalvétából készítettem a szaloncukor csomagolását. Nálunk mindig csengetett az angyal, aztán kiderült, hogy a nagymamám mozsarával csengetett. Ez is hozzátartozott a titokzatossághoz.” (Juti)
„Gyakoribb az, hogy együtt ajándékozunk. Ha együtt találjuk ki, több ötletünk van, és az illető személy is valószínűleg jobban örül. Az egymásnak szánt ajándékot viszont mindig külön kell hogy készítsük, azt élvezzük a legjobban.” (Dorka és Hanna)
Szerkesztő: Ferencz Zsolt
Articol editat de zsoltferencz, 24 december 2017, 16:14 / actualizat: 3 július 2020, 12:57
