Donát 160: Szürreálisba burkolt realizmus
Tóth László gyűjteményes kiállítása látható október 10-ig, Kolozsváron, a Quadro Galériában. Tóth László a grafikai ábrázolás egyik nagymestere volt, aki a realista látszat mögé rejtette annak a kornak a tiltakozását, amikor a szocreált, majd a dicsőítés más torz formáit követelte a hatalom. Tóth László a nyolcvanas évek közepén emigrált, 2009-ben hunyt el Németországban. Ez a tárlat az itthon született munkákból és a németországi korszakból is válogatást nyújt, olyan képeket láthatunk, amelyek eddig még nem voltak kiállítva.
Szürreálisba burkolt realizmus – talán így lehetne megközelíteni Tóth László képi világát, amely olykor az abszurddal is keveredve tárja elénk mindazokat a torz helyzeteket, amelyek a kommunizmus sajátjai voltak évtizedeken keresztül. Absztrakt és figuratív, groteszk módon széthulló világ, amelyben az emberek is furcsa módon tevődnek össze. Ember és környezete között a harmónia még csak csírájában sem érhető tetten, a lét is feltételekhez kötött.
Tóth László központi témája mindig is az ember volt, 1984-es németországi emigrációja utáni periódusában is. Itthoni és németországi munkásságát külön kell választanunk: a szellemi és alkotói szabadságot megkapta ugyan nyugaton, önmagát azonban már nem. A Quadro Galériában látható kiállítása főleg az emigráció időszakában született képekből nyújt válogatást, ízelítőként azonban régi munkáiból is látunk szép számmal.
A budapesti zsidó öregotthonban készült portré-rajzai, aktsorozata bizonyítja, hogy az ember iránti érdeklődése nem enyhült, csupán átalakult. „Alkotásaim az érzelem- értelem együttesében érlelt nagyon is realista mondandót tehetik szürrealista elemek segítségével a néző számára művészileg gazdagabbá, adott esetben megrázóvá. … az idős ember arca ragadja meg a figyelmemet, mely szinte történelmi dokumentáció sokrétűségével, művészeti tevékenységem ihletforrása.” – vallotta Tóth László a kétezres években készült portrékról.
A szürrealizmus a hatvanas évek közép-kelet Európájában olyan mentsvára lehetett akár a művészeknek, amelynek leple alatt sok mindent ki lehetett fejezni. Sajátos szürrealista ábrázolásmód volt ez, amely a realista és groteszk elemekkel egyaránt keveredett. Erről beszélgetünk a Magyar Nemzeti Galéria tudományos főigazgató helyettesével, Szűcs György művészettörténésszel, aki a kilencvenes években találkozott Tóth Lászlóval.
Szuszámi Zsuzsa összeállítása.
Szerkesztő: , 2014 szeptember 12, 17:52 / actualizat: 2014 október 3, 17:55
