Élő Kolozsvári Rádió

Donát 160: Ezt nem fújja el a szél

Fliegauf Benedek

Fliegauf Benedek

Fliegauf Benedek magyarországi filmrendező a lehető legváltozatosabb stílusú és hangulatú filmeket készít. A 2003-as „Rengeteg” című nagyjátékfilmjében kaleidoszkópszerű képeket látunk budapesti kisemberek életéből. A szereplők sokat beszélnek, mintha szavak révén akarnák kiadni magukból minden fájdalmukat. A következő, a „Dealer” egy cinikus, hűvös kábítószer-kereskedőről szól, akinek újra fel kell kutatnia magában az érzelmeket, az élethez való pozitív, vagy legalábbis normális viszonyulást. A 2008-as „Tejút” rendhagyó, szinte mozdulatlan természetfilm, nem állatokkal, emberekkel. A 2010-es „Womb-Méh” akár sci-fi is lehetne, bár inkább lélektani dráma egy nőről, aki úgy dönt, megszüli szerelme klónját. A 2011-es „Csak a szél” formailag mintha Fliegauf minden eddigi filmjéből használna valamit, miközben minden téren újít. Ezt a magyarországi romagyilkosságok ihlették, bár a rendező nem győzi hangsúlyozni, hogy alkotása nem dokumentumfilm, és nem a 2009-ben meggyilkolt család tragédiáját vitte vászonra.

csak-a-szel-plakatA film témája szinte óhatatlanul előcsalogathatna cigányokkal kapcsolatos sztereotípiákat. Elnézést kérek, hogy ezúttal nem roma kisebbségről beszélek, ahogyan azt a törvény megköveteli, de a film kiindulópontját jelentő események agresszor szereplői sem romákban gondolkodtak. Az előzményekről nem szeretnék sokat beszélni, a 2008-ban Nagycsécsén és 2009-ben Tatárszentgyörgyön elkövetett gyilkosságokkal sokat foglalkozott a sajtó, kevesebbet az igazságszolgáltatás. A 21.században elképzelhetetlennek tartjuk, hogy valakik csak úgy agyonlőjenek embereket – és most nem háborús körülményekre gondolok, az másfajta borzalma az értelmetlen halálnak. Ennek ellenére megtörténik, nem is egyszer. Hol élünk? Milyen világba születtünk? – kérdezhetnénk folyton, fejünket fogva, háborogva, a „Ne ölj!” parancsolatra gondolva. Nem tudjuk, hol élünk, csak félünk, hogy nem jó időben vagy nem jó helyen születtünk.

Fliegauf Benedek filmjének sikerült elkerülnie a sztereotípiákat. Szereplői nem romatelepen laknak, hanem vegyes közösségben, ahol viszonylag összetartanak az emberek. Van itt alkoholista, munkanélküli, drogos is, de van minden reggel munkába vagy iskolába igyekvő lakos is. Ilyen a főszereplővé lett család is. Minden vágyuk, hogy apa után utazzanak Torontóba. Már csak keveset kell várni. Csakhogy a környéken folyton feltűnik egy fekete terepjáró, mintha áldozatra lesne. A szereplők pedig egy erdő szélén laknak, minden nap át kell kelniük e félelmetessé lett rengetegen. Félnek. Mind félnek, hiszen a környéken már legyilkoltak néhány családot. Fliegauf filmje Mariék családjára összpontosít: a két munkahellyel rendelkező anyára, a folyton az erdőt járó fiúra, az iskolában is mindenkitől elhatárolódó kamaszlányra és az alig létező nagyapára. Kora reggeltől éjszakáig tart a film. Hidegrázós alkotás a félelemről. Lovasi Zoltán operatőr képei, a mindenféle zajokkal terhelt csend– légyzümmögés, kutyaugatás, tücskök, bogarak, disznók és gépkocsik zaja – mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy fokozódik bennünk a feszültség, és tudjuk, nagyon tudjuk a befejezést. Fliegauf amatőr szereplőket használt, akik nem játszanak, csak vannak, és ez megrendítő.

csak_a_szel_kislany

Az áldozat-család nem a közösség kitaszítottja, nem – és ez most idézet a sztereotípiák közül „mocskos, büdös, tolvaj cigány”, ők csak elvannak, el lennének, ha hagynák. A filmben csak apró kis jelek utalnak arra, hogy mindennapos a romák kirekesztése, és az elutasítás nem feltétlenül pofonokban és sértésekben nyilvánul meg. Elég, hogy az autóbusz nem előttük áll meg, hanem messzebb, hadd szaladjanak egy kicsit. Valószínűleg nem is kell mondanom, hogy a következő nap hajnala megérkezik ugyan, de nem e család számára. Pedig – és most a filmbeli rendőr szavaival élek: „nem is ezeket kellene kilőni, ezek dolgos cigányok. Megmutatnám én, melyik házhoz menjenek. De hát engem nem kérdeznek.” A hullaházban három tetem van: a kisfiúnak, Rigónak sikerült elmenekülnie? – nem vagyok benne biztos, talán. Bár utánalőttek a sötét éjszakában. A holttesteket szépen felöltöztetik, tisztességes koporsóba teszik. De a jól végzett munka után az alkalmazott megszagolja magát, vajon büdös lett-e. „Csak a szél. Ne féljetek.” – mondja az éjszaka sötétjében gyermekeinek az anya. Innen a film címe.

Muhi András

Muhi András

Ebben a másfél órában mindenki fél: a roma, a nem roma, a folyton lehajtott fejjel járó lány, az erdőben dolgozó favágók, az alkesz szomszédok. Mozi a félelemről, amelyet nem közvetítenek híradók, de amelyet egy film képes megfogalmazni. A „Csak a szél” 2012-ben elnyerte a Berlinálé Ezüst Medve díját. Sokan politikai üzenetként értelmezték, Magyarország rossz fényben való feltüntetéseként. Nem, ez egy kézi kamerával forgatott, erős atmoszférájú játékfilm, amely nem foglal állást, nem mond véleményt. Profi művészi munka.

Fliegauf Benedek nem állandó vendég Erdélyben, ritkán fordul meg a környéken. Kétszer láttam a „Csak a szél”-t, a kolozsvári TIFF-en két évvel ezelőtt, és a TIFFszeredán idén. Ezúttal Csíkszeredába Muhi András, a film egyik producere is elkísérte az alkotást. Muhi az Inforg Stúdió vezetőjeként kezdetektől fogva Fliegauf partnere. A következőkben vele beszélgetünk.

 

 

 

A „Csak a szél” című filmnek egy óra és 33 perc után vége van. A valóságnak nincs. A magyarországi gyilkosságok után a romák is fegyverkezni kezdtek és a „Magyar Gárda” mintájára létrehozták a „Romák Nyila” szervezetet. Konfliktusokról folyton hallani, mindkét fél részéről. És hogy kisebb közösségekben miként zajlanak a hétköznapok, hol üti fel fejét a gyűlölet, azt csak akkor tudni, amikor már elszabadultak az indulatok. Időnként nem „csak a szél fúj. Félj.”

A teljes műsor – Gergely Zsuzsa összeállítása

Szerkesztő: , 2014 szeptember 23, 20:18 / actualizat: 2014 november 12, 15:06

Futni mentek, elsők lettek
Kontűr szerda, 2025 február 192025 február 19, 14:36

Futni mentek, elsők lettek

Herendi Gábor legújabb rendezése, a Futni mentem című romantikus komédia az elmúlt 35 év legnézettebb magyar filmje, nemrég lekörözte a...

Futni mentek, elsők lettek
Kérem, menjenek haza! – Janovics Jenő színpadon
Kontűr péntek, 2025 február 142025 február 14, 11:38

Kérem, menjenek haza! – Janovics Jenő színpadon

Janovics Jenő személyisége nélkül más lenne a kolozsvári színjátszás története, talán a színház mai épülete sem létezne. Ifjabb...

Kérem, menjenek haza! – Janovics Jenő színpadon
Kék Pelikan – „Megpróbálom felültetni a nézőt egy vonatra, amit én alakítottam ki”
Kontűr kedd, 2025 február 112025 február 11, 16:34

Kék Pelikan – „Megpróbálom felültetni a nézőt egy vonatra, amit én alakítottam ki”

A Kék Pelikan az első magyar gyártású, egész estés animációs dokumentumfilm, tavaly áprilisi bemutatója óta pedig számos jeles...

Kék Pelikan – „Megpróbálom felültetni a nézőt egy vonatra, amit én alakítottam ki”
Kultúránk díjazott művészei
Kontűr kedd, 2025 február 42025 február 4, 17:27

Kultúránk díjazott művészei

13. alkalommal adták át az Erdélyi Magyar Kortárs Kultúráért díjakat. Idén is három művész részesült az elismerésben: Egyed Emese...

Kultúránk díjazott művészei
Kontűr péntek, 2025 január 312025 január 31, 09:56

Még sokszor 35 évet, Helikon!

A kolozsvári Helikon folyóirat nemrég 35. születésnapját ünnepelte. A Vallásszabadság Házában régi és új szerkesztők, állandó...

Még sokszor 35 évet, Helikon!
Kontűr szerda, 2025 január 82025 január 8, 12:55

Kit sirassunk? – Páskándi Géza Pornokráciája Kolozsváron

Páskándi Géza esszéisztikus regényben írta meg az 1989-es forradalom, és a Ceausescu-házapár kivégzésének történetét. Neobizánci...

Kit sirassunk? – Páskándi Géza Pornokráciája Kolozsváron
Kontűr szerda, 2024 december 112024 december 11, 10:43

Humorosan, bájosan, szívszorítóan az időskorról – Valami madarak

Mi történik akkor, ha valaki már képtelen gondoskodni magáról, kihez, mihez forduljon segítségért? Egyáltalán el lehet-e fogadni, bele...

Humorosan, bájosan, szívszorítóan az időskorról – Valami madarak
Kontűr szerda, 2024 november 272024 november 27, 11:50

Mi lett volna, ha…? – a szatmári Raszputyin

Szőcs Géza drámája pozitív hőssé avatja az amúgy vitatott személyiséget, Raszputyint, akinek az arkangyal megmutatja a 20.század...

Mi lett volna, ha…? – a szatmári Raszputyin