Donát 160: Negyvenöt éves a Román Televízió magyar adása
Nincs olyan erdélyi magyar ember, aki a 70-es, 80-as években élt már, de nem emlékszik a Bukaresti Televízió magyar adásaira. Az amúgy is szűkösen mért adásidő legdrágább órái voltak azok, amikor anyanyelven tájékoztattak bennünket a világ dolgairól. És bár abban az időben nem beszélhettünk szabad sajtóról, a tévés csapat mindent megtett annak érdekében, hogy értékes, hasznos témákkal foglalkozzon, ne a pártapparátus szlogenjeit közvetítse.
1969-ben jött el az a pillanat, amikor kisebbségi adásokat is lehetett indítani a közszolgálati televízióban. 1985-ben, a rádióhoz hasonlóan a TV is beszüntette a sugárzást, a csapat szétszóródott. 1989-ben, a változások hevében tértek vissza a képernyőre az ismert arcok.
Amikor a magyar adás 40. születésnapját ünnepelték, Józsa Erika egykori bemondóban, énekesnőben megszületett az ötlet, hogy meg kellene írniuk ennek a korszaknak a történetét úgy, ahogyan ők, a résztvevők látják. Már azért is, mert 1985-ben a TV archívumának nagy része is a Jilava-i börtönbe került és elveszett, tehát viszonylag kevés képanyag idézi a múltat.
Az elmúlt öt év alatt a könyv anyaga összeállt, most a Kriterion Könyvkiadó gondozásában meg is jelent, „A mi magyar adásunk” címmel. Bemutatója a 20. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron volt, de több erdélyi városba, köztük Kolozsvárra is eljutott. A kötetet Józsa Erika, Simonffy Katalin és Tomcsányi Mária szerkesztette és volt főszerkesztőjüknek, a 84 éves Bodor Pálnak dedikálta.
Rostás-Péter István kollégánk a több éve Ausztráliába emigrált Józsa Erikával és a 2008-ban nyugdíjba vonult Simonffy Katalinnal beszélgetett a magyar adásról, régmúlt időkről. Ha egy-egy saját kötetet is megírnának a magyar adásról, mivel indítanák azt? Józsa Erikát, majd Simonffy Katalint hallják.
„A mi magyar adásunk” című kötetről, a 70-es, 80-as évekbeli televíziózásról mesélt a bukaresti magyar adás volt bemondója, Józsa Erika és szerkesztője, Simonffy Katalin. Utóbbi egyszer így foglalta össze akkori életét: „Az életem ötcsillagos szálloda és pásztorkunyhó között zajlott, és szüleim szerint a gyertyát mindkét végén égettem”.
fotók: Antal Erika/maszol.ro