Józsefek – generalisszimuszok és ácsok
Esmént lejártak a téli ünnepek, de egy szépséges történet erejéig még hadd idézzük meg a karácsonyi hangulatot!
Hősünk ezúttal egyszerű, 12 éves kamaszfiú, a nagy Leninről elnevezett Szentpétervár lakosa, név szerint Ilja Gavricsenko. Az ünnepek előtti várakozásteljes hangulatban Ilja egy szép napon azzal állított haza: előadóművészi érdemeinek elismeréseként ő alakíthatja Dzsugasvili Visszarionovics Józsefet, rövidebben Sztálint, az osztály által színrevitt történelmi darabban. Szülei jóleső büszkeséggel, de különösebb meglepetés nélkül fogadták a hírt, hiszen fiúk az idők folyamán igen változatos szerepekben lépett fel az iskolai színielőadásokon, feledhetetlennek bizonyult egyebek mellett görögdinnyeként – tudjuk meg az édesapa, Fedor Gavricsenko facebook bejegyzéséből.
Egy szó mint száz: apu és anyu legjobb tudása szerint felruházta az újabb nagy alakításhoz: váll-lapos fehér zubbony-inget, asszorté nadrágot és csizmát, tömött álbajuszt kapott, a pipa szervezési okokból elmaradt. Ebben a szerelésben jelentkezett a nagy napon alma máterében, ahol kiderült, hogy apró félreértés történt: a darab ugyan misztériumjáték, de nem szovjet, hanem karácsonyi és Iljának egy másik Józsefet kell alakítania, nem a generalisszimuszt, hanem az ácsot. Különösebb jelmezátalakításra mindazonáltal már nem volt idő, így elképzelhetjük az ünnepélyre összesereglett szülők, rokonok és üzletfelek őszinte meglepetését, midőn a bibliai cselekmény sűrűsödtével egyszer csak betoppant a színpadra a népek atyja, Joszif Visszarionovics Sztálin, hogy személyesen tájékoztassa Máriát: gyermeke lesz a Szent Lélektől. Tudniillik Máriának. A misztériumjátékban ugyanis a hírnök szerepe az Úr angyala, Gábriel helyett a hites férjnek, Józsefnek jutott. Arról már nem szól a fáma, vajon miért csak az előadás napján szembesült Ilja szerepértelmezésének téves mivoltával…isten tudja, talán az orosz misztériumjátékokhoz nem is kell próba. Az sem kizárt, hogy a fél brit sajtó által átvett hír tulajdonképpen kacsa. De azért ismerjük el: a történet olyan, mintha maga Theodore Stephanides, a nagy korfui polihisztor és mesélő portfóliójából származna!
Szerkesztő: Papp-Zakor András, 2015 január 5, 20:41
