Milyen nyelven óhajtják? – Függőágyban Simon Judit tolmáccsal
Simon Judit, a folyton utazó, „bőröndlakó” tolmács (fotó: Biró István)
Vegyünk egy nemzetközi rendezvényt, fesztivált vagy konferenciát és próbáljunk kötetlen, szabad beszélgetést hirdetni. Például ül egy olasz, egy román és két magyar az asztalnál, a közönség nyelvileg még változatosabb. Eltelik vagy öt perc, míg egyeztetnek, milyen nyelven fog zajlani a párbeszéd. Angolul – jutnak konszenzusra, aztán az első mégis románul szólal meg. Majd bocsánatot kér és átvált angolra.
Nagy a káosz a „Kérek fülest vagy nem kérek” pillanattól addig, amíg végre megszűnik a bábeli hangzavar. Ez akkor következik be, amikor Simon Judit beleszól-belesuttog a mikrofonba és hirtelen tiszta minden és már csak a tartalomra kell figyelni. A külcsín rendben van. Simon Juditnak mindig diszkrét a jelenléte, ha nem lennének szünetek, amikor előkerül a kávé és a cigaretta, talán nem is tudnánk, hogy van civil hangja is.
Ott ül valamelyik széken (helyzete válogatja, hiszen időnként színpadon speachelőknek kell fordítania) és a legbonyolultabb, leghosszabb monológokból is érthető szöveget farag. Soha nem tűnik fáradtnak, türelmetlennek, pedig biztosan őt is kerülgeti időnként a „Most már nehezen bírom”-állapot. De ezt csak ő tudja, a munkája gyümölcsét élvezők nem.
A következőkben Simon Judit tolmáccsal beszélgetünk egy szakma kulisszatitkairól és a hozzá rendelendő életmódról. Ahány nyelvet tudsz, annyi ember vagy? – vajon igaz a mondás?
Szerkesztő: , 2015 január 28, 15:24 / actualizat: 2020 december 16, 8:24
