Kedves Szabad Európa Rádió
Vaskos kötetet pörgetek napok óta, ötletszerűen beleolvasva a szövegekbe: a kommunizmus utolsó évtizedének dokumentumai, válogatás a müncheni rádiónak küldött levelezésből. Szakmai-személyes érdeklődést egyaránt enyhítő lektúra. Visszaidézi a 25 éve letűntnek vélt korszak hangulatát, azt ahogyan esténként a konyhában a VEF típusú rádiókészüléken próbáltuk befogni a Szabad Európa adásait. Nem volt kényelmes foglalatosság: gyakran kellett a csavarógombot enyhén elfordítani, vagy magát a rádiót is elmozdítani, miközben a zavarózaj feltörő hullámai közül próbáltuk kihalászni egy-egy mondat második részét, elnyelt torzult szótagokat.
Rádiósként is legalább olyan izgalmas, a Mihnea Berindei és Gabriel Andreescu szerkesztette kötet ha belegondolok, hogy milyen nehéz volt a hírzárlat és a Securitate félreinformálásait megkerülve-semlegesítve tartalmas műsorokat szerkeszteni napi rendszerességgel.
Életképek villannak fel, történetek, amelyek a mostani tizenévesek előtt legfeljebb elejtett családi legendatöredékek révén elevenednek meg, amennyiben…
Ennek a generációnak akár fanatikusan monomániásnak tűnhet az igyekezet, amellyel a levitézlett rezsim különféle keresztmetszeteit teszik közszemlére a periódus kutatói. A telitettségérzetnek részben a korszakról kiadott irodalom túlburjánzása is oka, de még inkább a mai fiatal nemzedék érdeklődéskörének merőben más jellege.
Pedig valóban meglepő fordulatok bukkannak fel a Szabad Európa mikrofonjánál beolvasott levelekben: szemtanú benyomásai Gheorghiu Dej lányának temetéséről, a rendszert szolgáló kimustrált diplomata, vagy apparátcsik háttérinfói a nomenklatúra belső hatalmi harcairól, arról, hogy mekkora galibát okozhat a fiók sarkában felejtett kelet-európai valuta, vagy hogy van azért humorérzéke, sőt öniróniája a disszidenst zaklató rendőrnek is olykor.
Életszagú részletek, amiktől ha lehet így fogalmazni, még hitelesebbé válik a tabló, a történelemkönyvekben vagy politikai nyilatkozatokban sablonossá silányult szóösszetétel, az átkos, a régi , a megtagadott rendszerről alkotott összkép. És, bevallom, nekünk középkorúaknak találó alkalom némi átértékelő nosztalgiázásra.
Rostás-Péter István
