Címlap » Blogok » Interjú a nagymamámmal » Taskóné, Purecs és a „balha”

Taskóné, Purecs és a „balha”

Nagymamám, Nagy Zsuzsánna 1911. január 16-án született Somlyóújlakon. (Szinte teljesen magyarlakta település, mondhatni istenhátamögötti, ha leszámítjuk, hogy Árpád-kori temploma van.) Szülőfaluját szinte soha nem hagyta el, bevallása szerint, ha Kínában született volna, akkor is „eljött volna errefelé”. Jó interjúalany volt, mesélni azt tudott, és szeretett is. Sok mindent rám hagyott a régiekről. Mikor régi időkről, gyerekkoráról mesélt, mindig kipirult, felderült az arca. Úgy tartotta: neki volt a legszebb „fiatal ílete”. 2000-ben hunyt el, 89 évesen. A jegyzeteim pedig most kerültek elő.

Bódizs Edith

(Interjú a nagymamámmal 5)

fotó: erdelyipolgar.blogspot.com

Itt a faluba Taskóné ílt kereken száz esztendeig. A lánya vót mellette, ű gondozta el. Mán nem beszílt jól a vígín. Azt kérdezte a lányátul: „Ki maga nekem? Maga ugyi az idesanyám” „Nem ides, hogy mond ilyet? Én magának a lánya vagyok.” „Az nem lehet, maga az idesanyám.” Mentem oda megnízni, mikor mán feküdt, aszongya nekem: „Jaj, te Zsuzsi, lásd, elébb nem ismertem idesanyámat. Még jó, hogy ittvan vélem, gondomat viseli.” Az is szegíny asszony vót. Akkora kicsi szalmásházba laktak, a tornácbul mentek bé abba az égy szobába. Szegínysorba vótak nagyon, léánykorába cselédeskedett. Küszködött eleget, mégis, látod, megírte a száz esztendőt. Ahogy bémejünk a temetőkapun, jobbra pontoson az első sír az övé. Írja a sírkövin, hogy született 1875 május 30-dikán, meghalt 1975május 30-dikán. Pont a születíse napján. Ez egy csuda vót. Nem is hiszem törtínt vóna más faluba ilyesmi.
-Ti tartottatok cselédet?
-Hát mik nem vótunk olyan módosok. Meg osztán minek cseléd, mikor két fiú is vót a háznál? Vót aki dógozzon. Jánosék, nagyapádék azok tartottak. Meg az öreg Nagy Bálintné, a nagyapád mamája. Negyvenkettőbe kőtözött ide a menyihez. Magábalakott sokáig az öregasszony, hogy meghalt az ura. Én is mamámnak híttam, nagyapád után. Itt vót a háza a harmadik szomszídba. Gazdálkodott, vót cselédje. Mán nyócvankétéves vót, mikor eccer azt mondta Jánosnak: „Meguntam fiam magamba, kiosztom a fődet az örökösöknek, oszt elmejek valamerre.” János meg azt felelte neki: „Jöjjön nálunk lakni mamám, eltartom én panasztalan kényírrel!” Osztán idejött. Vagy tizenkét évet ílt még itt nálunk. A kilencvenhármat mán bétőtötte, mikor meghalt.
-Mit kellett dolgozzon egy cseléd?
-A jószághoz hozzálátott, fát, vizet hordott bé. Nem, a tüzet nem rakta. Inkább a marhát rendezte, megvakarta, megetette, megitatta, rakott egy szekér ganét, elvitte arra ki a mezére, megtrágyázta a fődet. Ganéztuk akkor a fődet, az vót a szokás. Egyszer még Purecs is vót a Jánosék cselédje. Nagyapád olyan kisfiú vót. Jön haza az iskolábul, hát hallja, hogy kopog valami a lerbe. Kinyitja, benne vót a kismaska. Purecs meg akarta viccelni Jánost, bétette a kiscicót a lerbe, az meg szegíny ugrált, mer sült meg a talpa. Ilyen bolondokat csinált. Haragudott nagyapád váltik. Szegíny fiú vót az a Purecs, tán még árva is vót. Mentek az ilyenek akkor cselédnek.
-Mit kellett fizetni nekik?
-Kellett venni nekik egy rend ruhát. Tán még kettőt is: égy nyárit, meg égy télit. Még tán pínzt is kellett adni. Itt is aludt a cseléd a háznál. Nem benn, kinn az ólba. Vót oda vetve ágy neki. Még János is hált ott kisfiúkorába. Meleg vót ott télen is, a jószág meleget tartott. Vót nígy tehén, hun két bornyú, hun három. Hogyne lett vóna meleg?
-Nem volt büdös?
-Mír lett vóna büdös? A tehéngané nem olyan, mind a disznógané. Mer az csak füvet meg színát eszik. Nem vót a büdös, el lehetett azt viselni.
-Hammost kötöttek az ólba is, mint a fára?
-Dehogy hammost! Déckát szegeztek, surgyét csináltak, párnát tettek a fejük alá, mintha benn aludnának. Még idesapám is hált az ólba kisléánykoromba, a bátyáim meg benn a házba.
-Mind egy szobába laktatok?
-Nem is különszobába! Télen csak egy szobát fűtöttünk. Mit gondolsz, hunnén annyi tüzelőfa? Úgy mondtuk akkor a szobáknak: kisház, nagyház.
-Anyósodékkal is egy „házba” laktatok?
-Há persze. Egyik ágyba űk aludtak ketten apámurammal, a másikba meg mik Jánossal. Vót akkor is olyan fiatal, aki csak magába szerette, de nem adtam én arra semmit.
-Tetü volt régen?
-Nem vót nekünk tetünk soha. Balha az még akadt. Zsiga bakter vót, ment itt el égy este az ablakunk alatt, az utcán felfelé. Nem vót függöny a kisablakon. Én meg níztem a pendelyembe a balhát. Kíszültem lefeküdni. Bészólott, azt mondja olyan alaposon: ”Zsuzsi, amit nem tudsz megfogni, lűdd le!” Ügyes ember vót az a Zsiga nagyon. Azír szerette Kovács Juliska. Pedig az nagygazda léány vót. Nem akarták engedni, hogy hozzámenjen. Jankóhoz akarták adni, mer az gazdag fiú vót. Nígy ökör ment ki az udvarokbul. De Kovács Juliska azt nem szerette. Csak Zsigához ment, akárhogy haragudott az apja. De milyen betyáros ember vót az is! Olyan nyalka vót, hogy csuda! Mindégyik gyermekinek házat ípittetett. Azok mán nincsenek meg égy se. Nem úgy ípitettik a házakat akkoriba, mind most. Olyan kicsi ablakos, tornácos ház vót mind. Tán a Győri Ferencé vót itt legelébb a legnagyobb újház. Azt vettik el osztán székháznak, mikor béjött a kollektíva.