Címlap » Műsorok » Kontűr » Donát 160: Hullámtörve

Donát 160: Hullámtörve

Ingmar Bergman és Thomas Vinterberg után Lars von Trier is beköltözött a Kolozsvári Állami Magyar Színház stúdiótermébe. A „Hullámtörés” című, 1996-os filmjét Tom Dugdale amerikai rendező vitte színre.

Egy adaptáció természetesen nem azt jelenti, hogy színházba kell mennünk mozizni, vagy hogy repetát kérünk a filmélményből. Éppen ezért kemény műfaj a mozgóképre írt történetek színházi változata: az előadásnak el kell feledtetnie velünk a filmet, a színészek nem lehetnek filmes kollégájuk halovány kópiái.

Lakodalom a „Hullámtörés”-ben

Összeállításunkban Tom Dugdale rendezőt és Pethő Anikó meg Szűcs Ervin színművészt hallják. Most csak egy-két gondolatot emelünk ki a műsorból:

Pethő Anikó

„Ez egy korlátolt, rideg, szűk látókörű közösség… Ebben a történetben Bess is különleges: a bátorsága teszi különlegessé, a többieket meg a bátortalanságuk furcsává.”

Szűcs Ervin

„Jan egy elég fizikális ember, aki a földi dolgokban érzi jól magát: a munkában, a táncban, a szerelemben, a sörözésben, az evésben, – én legalábbis ilyennek látom, – viszont nagyon félti a párját….Ki akarja mozdítani ebből a tehetetlen helyzetből, mert nem látja a jövőjét ennek a kapcsolatnak.”

Tom Dugdale

„Szerintem Bess radikális figura. Egyedül járja a saját útját. Ez legalább annyira hit, mint a súlyos fekete ruhákat viselő férfiaké, akik varjakként ülnek a templompadokban. Azt hiszem, Lars von Trier a hitet magányos megnyilvánulásként értelmezi.”