Volt-nincs fesztivál
Konrád György nem megy Jászvásárra, Dario Fo sem megy Jászvásárra, Mihail Siskin sem lesz ott szeptemberben Moldova kulturális fővárosában. Idén harmadik kiadását tervezték a FILIT-nek, a nemzetközi irodalmi és műfordítói fesztiválnak. A sikertörténetet a helyi politikum csatározásai akasztották el. Az egyik párt a megyei tanács révén támogatta a rendezvényt, a másik számon kéri a tavalyi fesztivál költségvetését és számvevőszéki vizsgálatokat emleget meg gyanús összegeket, indokolatlan hiányokat. Mivel a két fél nem tudja, mert nem is akarja meggyőzni a másikat, a harmadik fél, a fesztivál rendezői függesztik fel idénre a FILIT-et. Egy valóban nívós literatúrai fórumot, amelyre több tízezer irodalomkedvelő volt kíváncsi. Nem tesz jót az irodalomnak, árt Jászvásár európai kulturális fővárosi aspirációinak és kifele úgy általában nem tekinthető biztató jelnek, hogy a szakma ilyen elkeseredett tiltakozásra kényszerül.
A történet mindössze ürügy arra, hogy továbbgondoljunk egy végtelenített dilemmát: meddig, hogyan érdemes alkotó és önállóan gondolkodó szuverén egyednek, vagy csoportnak részt vállalni bármilyen szakmai vállalkozásban, ha azt eltérítik eredeti szándékától, rágalmakkal és manipulációkkal szennyezik-zavarják? Azok a jászvásári értelmiségiek, akik úgy döntöttek, kivonulnak a nemtelen viaskodás csatazajából bizonyára számolnak azzal, hogy jövőre, két év múlva, ha leülepednek az állapotok, hatványozottan több energiába kerül a fonalat újra felvenni és a kezdeti sikerekhez fogható fesztivált gründolni.
Mégsem tehettek egyebet, minthogy leállították a levelezéseket, a szervezéssel járó egyeztetéseket: lazább nyaruk lesz, nem kizárt, hogy elhalasztott írásaikat, fordításaikat sikerül ezúttal befejezni, mindazt amit éppen a fesztivál közeledte miatt elodáztak volna. Gyűszűnyi öröm az üstnyi ürömben, erőtlen, kényszeredett önáltatás.
A lehangolóbb az, hogy mindez olyan közegben történhet meg, ahol funkcióba felkent íróemberek céhtársaikat fennhangon kivégzőosztag elé kívánhatják, ahol a hazai Írószövetségben gerillaharcok és olcsó izmozások happolják el a valós szakmai napirendet, ahol egy fordításra szánt pályázatra a külföldi intézmény azt üzeni: nem támogathatja az ötletet, mert ilyen alacsony fordítói díj szerinte nem létezik.
Közben meg várjuk, hogy Cărtărescu befut végre a Nobel-maratonon, várjuk az őszi könyvvásárok meglepetéseit, a nívódíjakat s a hozzájuk kapcsolt színvonalas szövegeket, és várunk normalitást, közösnek vélt dolgaink mederbe terelődését, azt, hogy a nyári alkotó- és fordítótáborok csendjében remek sorok, príma átköltések tűnnek fel és hogy idővel azt is feledhetjük: Jászvásáron egyszer nem volt nemzetközi irodalmi és fordítói fesztivál.
Rostás-Péter István
