Szárnyaló trikolór sertések
Disznópásztorok a fővárosban. Malactemetés a metropoliszban. Divat lett a festett sertés legeltetése. Ilyen és ehhez hasonló címekkel lehetne ráhangolni az ingerküszöb-növekedéstől elbambult sajtófogyasztót arra, ami Bukarestben a héten történt. Az eset első olvasatra egyszerű: a kormány belterületet utal ki egy muszlim oktatási és vallási központnak.
A redakciókban kerengő alapinfó felduzzad, és csakhamar Európa legnagyobb mecsetéről írnak, hatezer iszlamista diákról, virágzó terrorista központ létrejöttét vizionálják. A magát államegyháznak kikiáltó intézmény, amely szintén kapott területet egy megakatedrális felépítésére, csak akkor hajlandó úgymond beleegyezni a muszlim kezdeményezésbe, ha megfelelő garanciákat kap. Ugyanaz az egyház abba is beletörődne, ha adózna bizonyos eddig mentesített, elhallgatott vagy elnézett bevételeiből, hogyha cserében visszakapná még vissza nem szolgáltatott javait.
De a lényeg mégiscsak a sertéseken lenne ezúttal. Merthogy ugyanaz az egyház csak félszájjal ítéli el egyes ultraortodox hívek akcióját, akik úgy vélték, ha disznókat legeltetnek a leendő mecset helyén, azzal mintegy befertőzik a területet és az Allah-követők elállnak tervüktől. A biztonság kedvéért egy malacot el is ástak a majdani építőtelepen. Bukarestben becslések szerint 10 ezer muzulmán él: üzletemberek és családjaik, elvétve egyetemisták. Köztük nem kizárt, hogy akad néhány fundamentalista sejt, potenciális terrorista. De leginkább befektetők, akik tőkét hoztak az országba, munkahelyeket teremtettek. A felturbózott menekültkérdéssel ez a hozadék is viszonylagossá válhat. Főleg, ha a média egy része is besegít.
Állampolgárként, szakmabeliként és kicsit unitáriusként is szomorúan konstatálom: a sertésbe maszkírozott sértésre a hazai köz véleménye enyhe cöcögéssel reagált, amit gyorsan elnyomott a gyepre hajtott disznók röfögése.
Rostás-Péter István
Szerkesztő: , 2015 augusztus 29, 13:14 / actualizat: 2015 szeptember 1, 15:34
