Donát 160: Kincses Kolozsvár a XVI–XVII. században
Kincses Kolozsvár! – szeretjük hangoztatni mi kolozsváriak és nemcsak, de, hogy így van ez manapság is, vagy így volt-e mindig, kérdéses. Tény viszont, hogy szeretjük, szeretve bíráljuk vagy egyszerűen csak elnézően tárgyilagosnak próbálva lenni elfogadjuk, Kolozsvár európai mércével sem elhanyagolható település. Történészek, művelődéstörténészek, társadalomtudósok számára életre szóló elkötelezettséget jelenthet és nem egyszer talán jó értelemben vett függőséget okoz.
E városba sokan jöttek az idők során, sokan el is hagyták, akarattal vagy akaratukon kívül, de valahogy mégis úgy alakult, hogy évszázadokkal ezelőtt ötezer lakossal is a kor jelentős városának számított, ma pedig a több százezer lakos jelenléte biztosítja azt, hogy közepes méretű városként tartják számon, de eléggé egyértelműen Erdély fővárosaként.
Milyen lehetett eme nemes Civitas Primaria kinézete és polgárainak élete a 16. és 17. században? Valljuk be, ez egy olyan kérdés, amelyet kevesen tesznek fel maguknak a település a modern idők sebességére kapcsolt, és annak magas hőfokán égő polgárai közül. Szerencsére azért léteznek türelmes és bogaras tudósok, akik csak úgy érzik teljes értékűnek lokálpatriotizmusukat, ha a lehető legpontosabb képet képesek kialakítani maguknak arról, hogy milyenek lettek volna emberi hétköznapjaik például több évszázaddal ezelőtt.
A megszállott múltidézők egyike Kovács Kiss Gyöngy történész, a Korunk folyóirat főszerkesztője, aki egyik előadása során röpke egy óra alatt több évszázadot járt be Kolozsvár utcáin. Az előadóval készült beszélgetésben e célra jóval kevesebb idő adatott, reméljük azonban az időutazás mégsem volt felesleges. Riporter: László Tibor