Minek nevezzelek Klúzsom, te Napocám
Fotó: maszol.ro
Talán Kincsesnek, esetleg municípiumnak, vagy szimplán úgy, hogy: te megyeszékhely. Merjelek-e lekolozsvározni mindezek után? Kockáztassak a Klausenburggal inkább, hátha a valahai tanács szász frakciója is testületileg mellém áll drukkernek a névhajszában. Mondjam csak azt, hogy Erdély (kulturális) fővárosa és akkor mindenki tudni fogja, mint a nyolcvanas években, mikor nem lehetett leírni magyarul és az újságírók pennája cigánykereket vetett a mindenféle nyelvi köntörfalaktól.
Vagy hagyjam ki tüntetően a …-ot valahányszor a Szamos-parti, több mint háromszázezer lelkes urbánus agglomerációról, nagyvárosról beszélek Románia észak-nyugati tartományában lóiramodásmyira Tordától és dupla bolhaugrásra Bánffyhunyadtól, hogy azért kizárjam a félreértés lehetőségét. Talán sejtelmesen csak annyit, hogy Város, nagy vastagon szedett iniciáléval, azzal az előhangsúlytással, ami oly családiasan cseng üllő és kalapács meg labirint környékén, ha magyar.
Menjek inkább vigaszágra a Clusium, Claudiopolis vonalon. Vagy várjak, még két hét csupán, – ha nem szólongatlak anyanyelvül fennhangon – mikulásra már lesz neked neved öt is, kiszegezve a kapura, mint lázadókat s pártütőket, ha elrettenteni kívántak egykoron fejedelmek. Ha mégis meglepően és indokolatlanul begyorsul az ígéret, akár december elsejére, a hivatalos nemzeti ünnepre már ott virít az is, hogy….. a település határában, strázsáló minimalista fatoronyutánzat homlokán.
Másodikára már megfejtjük a talányt, mert fürge kezek lefejtik, jobb esetben lefestik a magyar változatot. A sokszínűség és változatosság oltárán áldozva azt a röpke éjszakai műszakot. A dolog viccesen negédes oldalát hanyagolva adalékként a helységnévtábla-mizériához: a nyolcvanas években ebben a városban eszmélt annak jelenlegi polgára és egyben mestere. Egy elrekvirált egyházi kollégiumi épületben. Melyet meglátogatott a szolgálatos meglátogató elvtárs. Aki, hogy elégedettségét tetézze, a vizit zárómondataként hozzátette: és igen, szép ott az udvaron az Ady-Şincai szobra.
Rostás-Péter István
Szerkesztő: , 2015 november 15, 15:58 / actualizat: 2015 november 19, 16:12
