Térképszaggatók
A keleti szomszéd parlamentjében történt a héten, hogy egy képviselő széttépett egy térképet a vita hevében. A honatyák a tanügyminiszter rendelete miatt zördültek össze. A tárcavezető 1930-as Nagy-Románia térképeket és zászlókat utalt ki minden tanodának, ezt sérelmezte a kisinyovi parlament szocialista frakciója. A jelképes harcias gesztus puszta ürügy a mai jegyzethez, mert üzenete az aktuálpolitikán túlmutat: újra a szimbolikus térben lefolytatott küzdelmekre, meddőnek vélt, de mégis hatékony eszközökre irányítja a figyelmet.
A Pruton túli helyzetre most a legtalálóbb jelző az, hogy átláthatatlan. Jó pár esztendeig eltarthat ez a képlékeny állag, de szavazzunk meg egy extra nagy lélegzetet a képzeletnek és próbáljunk kettőezernegyven tájékán landolni Kisinyovban. Mely ekkor már csak régiós központ, hiszen kevéssel ezelőtt megvalósult az egyesülés tegyük fel. A város bejáratánál kétnyelvű feliratok, a cégtáblák szintén így üzennek és az utcaneveket is ciril-latinbetűs táblák jelzik. Felül a román, alatta – ugyanolyan méretű karakterekkel – az orosz változat. A bukaresti parlament újfent kihízza magát, mert ugyebár a jelenlegi Moldova Köztársaság lakosságának is képviseletet kell biztosítani majd.
Lesznek szinkrontolmácsok, mert akad néhány politikus, aki ragaszkodik ahhoz, hogy mondjuk oroszul interpelláljon, és ez nem fog megbotránkozást kelteni, mert a padokban ülő kollégák belátják: ez az ára a még nagyobbra duzzadt országnak. Melyben ilyenformán, a mellékvizeken evezve akár magyarul is lehet majd szólni a pulpitusról. Ugyanazon jelképes egymásnak feszülés immár konkrét, füllel fogható eredményeként.
Rostás-Péter István
