Próbafülke
A téma igen közel áll hozzám, az előttem levő mikrofontól mintegy száz-százötven méterre, srégen, balra. Az utcán mármint. Két fa közé szorítva. Nem más, mint egy préselt lemezből össze eszkabált kuckó. Ráfestve rendeltetése, miszerint nem egyéb, mint öltözőfülke.
Valamikor advent táján tűnt fel, szűkszavú használati utasítással az oldalán. Eszerint ide bárki berakhatja, felakaszthatja elunt, kinőtt ruháját, s cserébe vihet a többi holmi közül bármit.
Az első napokban meg is jelent a portéka, még vállfástul beakasztott kabátot is láttam. A járókelők kicsit lassítottak, megbámulták, majd továbbsiettek. Nem volt különösen fagyos telünk, és az ünnepek is elhalványultak. Mint ahogy a felöltöztetett fák ötlete sem kavart hó híján nagy port. Közben valakiknek útjába került a fülke mert eredeti helyéről továbbcipelték a járdaszegélyre, két fa közé: zárójelbe tett jószándék.
Most már napok óta üres. Még kis időbe telik, mire serény kezek le-lefeszítenek róla egy-egy darabot. Jó eséllyel azt követően teljesen szétkapkodják. Marad a két fa, közte a hézag, belefér a heti jegyzet prolongált hiányérzete. Őrült szerencse, hogy itt a farsang, fánkos jópofis harsány elterelő hadművelet, remek időzítéssel és príma hatásfokkal.
Rostás-Péter István
