Orwell kacsintása
A tévés-mizéria, a magyar nyelvet tiltó törvény parlamenti átkullogása és egy újabb DNA túlkapás mellett szinte észrevétlenül csapódott le a hírfluxusokon az Alkotmánybíróság döntése, miszerint a lehallgatásokat ezentúl megzabolázzák: már csak profi cég végezheti és egyértelmű ügyészi utasításra. Az országban, melyet a Securitate negyedszázaddal ezelőtt még uralt, sarcolt és rettegésben tartott, sejtosztódással szaporodtak el az arra szakosodott szervek. Technikát, embereket kapcsolatokat vásároltak, kihasították a maguk szeletét és… működtek.
Valójában nem is kell ahhoz szervként létezni, hogy minőségi anyagot szerezzen a gyűjtőszenvedélyét kandikamerával, vagy rejtett mikrofonnal enyhítő korunk hősének: neten rendelhető kütyük szolid, de elérhető áron könnyedén beszerezhetők; spicli-igazolvány sem kell hozzá.
A taláros testület a maga utolérhetetlen bölcsességében valamiért úgy vélte, hogy mégsem lehet csak úgy szimplán bekábelezni állampolgárok magánszféráját. És hogy a felvételeket, ha már elkészültek és törvény szerint rögzültek, nem lehet másutt felhasználni, csakis a tárgyalóteremben, ahol igazolják vagy sem a sejtést gyanút, az alapos feltételezést. A zsarolás egyik eszköze, az aljasabb alfajból ha nem is fog kikopni, de ritkuló portéka lesz.
A Román Hírszerző Szolgálat pedig immár teljes felszabaduló arzenálját az ország védelmének szolgálatába csoportosíthatja át. Mert ugyancsak gyenge és halovány az állam, ha néhány kilométer hamis aszfalt, vagy pár száz lej hanyagul könyvelt kiszállási díj alapjaiban rengeti meg nemzetbiztonságát. A tétel, mely szerint apránként is szét lehet lopkodni a kásahegyet ettől még érvényes. Kitartás – és technika kérdése mindössze.
Ajánlatos tehát csendben, gyanús hangok és fintorok nélkül kivárni az alkotmánybírák indoklását, mert azon kívül, hogy ezt a szöveget is rögzítik s ha túl gyakran fordul elő benne a SRI hangsor, akkor archiválják is, ennél több bizonyossággal nem telítődtünk nemzetünk biztonságának bizonyára rózsás jövőjéről.
Rostás-Péter István
