Zárt kapus meccs
Igen, kedves hallgató és egyben virtuális futballrajongó, ott állunk majd a szélesre tárt kivetítő előtt és vérmérséklettől függően beleéljük magunkat a mérkőzés hevébe. A hangszórókon jobb helyeken konzervtapsok és füttyögések, drukkertömegnek morajlása sztereodolbizik felénk, egy-egy élesebb helyzetnél. A kamerák kínosan ügyelnek majd arra, hogy csak a gyepet mutassák, a bedobásoknál kimondottan az azt végző játékosra fókuszálnak. Ez jut majd nekünk élményként június tizedikétől, ha a franciaországi EB-t végül a szervezők zárt kapus küzdelemsorozattá minősítik vissza, biztonsági okokból.
A zárt kapus kontinensviadal pillanatnyilag csak hipotézis, de bizonyára ott hever a munkaasztalon. Brüsszel után újrafogalmazta magát immár artikuláltabban, a hangsúlyokat megnyomva a párizsi – újabban isztambuli – dilemma: szó szerint halálmegvető módon élni a mindennapokat, vagy elfogadni azt, hogy van a mozgás, az akarat és az életöröm szabadságának korlátozható terepe – mondjuk amolyan drukkerzóna –, ahol a kompromisszumért cserébe biztonságbónuszokat kapunk. Ha a gondolatmenetet továbbgördítem, minél inkább begubózol, annál kevésbé lepődhetsz meg, hogy a szomszéd gubója elrobbanhat. Az Európa bajnokság házigazda-szerepére annak idején hárman pályáztak: Törökország, Itália és a nyertes franciák. Most biztonsági szempontból majdnem holtversenyben állnak, igaz, az olasz városokban eddig csak riadókig és álfenyegetésekig terjedt a pánik hálója.
Néhány egyértelmű tippen kívül, ahol a két csapat nívója ugyancsak elüt egymástól, borítékolni lehet, hogy lesznek üres helyek a lelátókon, bár a jegyeket januárban napok alatt elkapkodták. A vendéglősök-szállodások visszakerekíthetik megelőlegezett nyereség-kalkulusaikat, ha mégis az európai focifórum és a biztonságiak vállalják a hozzáadott kockázati koeficienst.
Ha meg nem, ott a B variáns. Állunk a bekamerázott és kordonnal őrzött óriáskivetítők előtt, bámuljuk a meccset, cédéről ömlik a stadioneffektus. Nekünk itt Kolozsváron még egy kis nosztalgiára is futja: Janovics Jenő filmjei alatt is zongoraszó járta. De az legalább élő zene volt.
Szerkesztő: fulopnoemi, 2016 március 25, 10:44 / actualizat: 2016 március 31, 16:36
