Cél: dokumentálni az eseményt. Beszélgetés Horváth Lászlóval

Horváth László az a fényképész, aki, kis túlzással azt mondhatjuk, mindenhol ott van. Képzőművészeti kiállításokon szinte kivétel nélkül, mindig. És dokumentál. Célja: megőrizni a pillanatot, hűségesen visszaadni az esemény minden részletét. Azért, hogy évek, évtizedek múltán is nyomon követhető legyen egy-egy tárlatmegnyitó. Az emberek, akik ott voltak, a szakértők, akik megnyitották, a művészek és a művésztársak. És fogalmat alkothassunk arról is, hogy milyen alkotások voltak kiállítva. Nem arra törekszik, hogy művész-képek szülessenek, hanem precíz dokumentációs anyag. Ha pedig becsúszik egy-egy ritka pillanat, amikor a fénnyel, árnyékokkal, emberekkel játszani lehet, ám legyen.

Szinte 11 esztendő kiállításainak anyagából láthattunk nemrég válogatást Kolozsváron, a Művészeti Múzeumban. Horváth László több teremben, galériákra lebontva állította ki fényképeit. Akár a „kiállítás a kiállításban” címet is adhattuk volna a tárlatnak. Hogyan kezdődött ez a munka? Mi indította arra, hogy szinte minden egyes tárlatot megörökítsen? Az is közrejátszik, hogy Horváth Gyöngyvér képzőművész társának kell lenni ehhez a szenvedélyhez?

Riporter: Szuszámi Zsuzsa

Szerkesztő: szuszamizsuzsa, 2016 április 1, 12:40 / actualizat: 2016 április 4, 14:22