Ész(t)vesztő
Persze, hogy nekik könnyű: mármint az észteknek. Kevesen vannak ott északon, hideg fejjel gondolkoznak és ráadásul még a hatékonyságra is rágyúrnak. Balti mese következik, bár ez a reggeli magazin nem éppen a bóbiskolás idősávja. Hozzájuk képest mi még szunyókálunk: két évtizede interneten oldják meg bankügyeiket, 11 éve vezették be az elektronikus szavazást, 1995-ben az oktatási rendszerbe az internetet, és rá öt esztendőre alanyi joga lett minden észt állampolgárnak a világhálóhoz való hozzáférés. Vállalkozást online alapítani nem kerül többe harminc percnél. Ez a skandináv fantáziavilágból kissé délkeletre csúszott történet ekkora, nem több, és centivel sem kevesebb. A miénk meg a mioritikus tájban… hadd kérdezzünk meg egy vállalkozót, például kávéházast, hogy mennyibe kerül neki teraszengedélyt szerezni. Helyben Kolozsváron. Beadja a kérvényt, megsürgeti, kenegeti, tuszkolja, imádkozik, és az okéval ellátott fecni megérkezik novemberben, holott a teraszozás idényhez kötött fakszni és eleve csak októberig szabad engedélyezni. Ion Iliescu egyszer elmondta hangosan is, amit titkon keblén melengetett: legyen minden iskolában számítógép! Legalább egy. Midőn ezt kinyilatkozta, az észtek már javában oktatták első osztályban a billentyűkezelést alapfokon.
Mondom, szerencsések ezek az észtek: 15-ször kevesebben vannak, mint mi, Romániában élő népek, és országuk is ötször kisebb. Így könnyű. Mint nekem, a filológusnak a beszorzás. Ha ők ott a Baltikumban másfél-két évtized alatt értek el ide, az arányokat betartva nekünk mennyi időre lesz szükségünk, hogy ugyanúgy jogunk legyen az enterhez, mint a titkos szavazáshoz, a tiszta levegőhöz? Hogy magunkhoz térjünk az ámulattól, és vegyünk elő plajbászt, kopírpapírt, hátha le tudjuk másolni az észteket. Legalább nagy vonalakban.
Rostás-Péter István
Szerkesztő: fulopnoemi, 2016 április 8, 14:33 / actualizat: 2016 április 11, 14:49
