Yule Macska, Baba Jaga – együtt a jól nevelt gyerekekért
Múlt heti hihetetlenünkben a népi fikció nevelő célú horrorelemeiről, szereplőiről regéltünk. Mazsoláztunk is a brit Hanna Byrnes öt kontinens termését illusztráló gyűjtéséből, de a szűkös időkeret nem hagyott kibontakozni, így most ráteszünk még egy lapáttal!
Ne feledjék: elődeink a kisdedek leggyakoribb, esetleg kiemelkedően kártékonynak ítélt eltévelyedéseit kívánták családon belüli erőszak igénybevétele nélkül gyomlálgatni ezen elrettentő figurák igénybevételével!
Mai csokrunk első szála a festői, ám méregdrága Izlandon sarjadt.
A polgári repülést szomorító, kimondhatatlan nevű tűzhányóiról, bankbotrányáról, valamint levesárairól nevezetes északi szigetországba viszonylag későn érkezett meg az evolúció sikertörténete. Az első macskát állítólag a viking telepesek hozták, valamikor a IX. században.
Yule Macska vagy Jólakötturinn
Az előörs kedélyállapotára alkalmasint rányomta bélyegét a hosszas evezéssel súlyosbított tengeri utazás, elég az hozzá, hogy a derék izlandiak nem a doromboló cukkersággal asszociálják a Felis silvestris catus-t…
A helyi folklór markáns elemei a zord, sírrabló vámpírmacskák.
A leghíresebb ilyetén lény Yule Macska, egy Grýla nevezetű óriáshölgy házikedvence. Yulcsa természetesen fekete, de az előzményeket figyelembe véve, ezt gondolom Önök is gyanították. Az óriásasszony cicamicájáról azt kell még tudni, hogy karácsony estéjén kiskorúak nyomába ered. A pechesebbeket elrabolja és hazaviszi gazdinak, az ünnepi pörköltbe. A védekezés azonban egyszerű: Yule nem nyúl a jól öltözött gyerekekhez, tudván, hogy ők megkülönböztetett gondoskodásban részesülnek, és szüleik keresnék őket. Hogy mitévő lenne egy mégoly felháborodott szülő is egy böhöm nagy, negatívan motivált óriásmacskával, és nála is termetesebb, gonoszabb gazdijával, az számunkra rejtély. Persze, az esélyek drámaian változnak, ha Bruce Willis éppen ráér… Ezt nem mi fogjuk kibogozni, tehát ugorjunk!
Baba Jaga házikója
Oroszországban és Ukrajnában Baba Jaga tesz az ifjúság kordában tartásáról. Bizonyára hallottak róla, ha máshol nem, hát Egy kiállítás képei-ben. Jaga anyó megjelenése fölöttébb megtévesztő: aranyos nagymaminak tűnik. Pedig…! Már a kunyhója sem kóser! Tyúklábakon áll és vándorol az erdőben.
Magát a nannyót különösen nagy és érzékeny szaglószervvel áldotta vagy verte a sors keze, ezzel szimatolja ki a – nem csekély – hatósugarán belüli gyerekeket. A becserkészett kicsinyeket aztán csalárd módon apróbb feladatok elvégzésére bírja rá. Akinek sikerül, az szabadon távozhat, a többiek a napi menü részeként végzik.
Első hallásra akár méltányosnak is tűnhet, de mindenképpen említést érdemel, hogy az apróbb feladatok teljesíthetetlenek!
Ha például arra kér, készítsük elő fürdőjét, készüljünk fel arra, hogy a tyúklábas házat nem csatlakoztatták a vízhálózatra, viszont a kád antik darab, rostává nyammogta az idő vasfoga!
Ebben a helyzetben jó tudni, hogy az idős hölgy háza körül morcos állatok nyüzsögnek, akik örömest kisegítik azon kiskorúakat, akik kedvesek hozzájuk és süteményt adnak!
Itt most tényleg befejezzük, aki még kér, keresse fel bizalommal Hannah Byrnes weboldalát!
Szerkesztő: Papp-Zakor András, 2016 június 2, 12:46 / actualizat: 2016 június 2, 15:13
