Címlap » Műsorok » Lendületben » Csupán szabadon alkottak a régi rendszerben is – Antik Sándor akcióművész

Csupán szabadon alkottak a régi rendszerben is – Antik Sándor akcióművész

Június 26-ig volt látható Kolozsváron, a Művészeti Múzeum pincéjében, Antik Sándor: Visions in the dark – Víziók a sötétben című tárlata. Az összegző kiállítás a Bánffy palota impozáns pince-helyiségeiben jött létre, akár utalásképpen is az akcióművészet egykori, underground jellegére, amikor sok esetben szűk körben, eldugott helyeken, és nem a nyilvánosság előtt zajlottak a művészeti akciók, performance-ok. Antik Sándor a hetvenes években indult a pályán, kerámia szakot végzett a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Egyetemen. Kerámiái, sajátos figurái, most is többnyire valamilyen részét képezik installációinak, de mindenféle egyéb tárgyak is beépülnek ezekbe. Antik Sándor a hetvenes évek végének azon művész-generációjához tartozik, akik az egyetemről kikerülve, a neoavantgárdhoz, a posztmodernhez csatlakozva a művészetet konceptuálisan közelítették meg, megkérdőjelezték a műtárgy és a művész státusát is. Bevallásuk szerint az elmúlt rendszer szabad alkotói voltak, akik mindössze másként közelítettek a művészethez. Antik Sándor ma is azt mondja, nem lázadni akartak, hanem csak alkotni és bizonyos összefüggéseket megérteni.

Gondolataik egyéni közlése, akcióik sok esetben végződtek betiltással, annak ellenére, hogy a művészeti cenzorok nehezen értették az akcióművészet elvont közlési formáját. 1986-ban Antik Sándor Nagyszebenben, a Patikatörténeti Múzeum pincéjében hozta létre Az álom nem halt meg című akcióját, amelyet még a vége előtt megszakított a szekuritáté. Az akcióművészet, a performance-ok, mai napig nem kímélik sem a hatalmat, sem a társadalom szereplőit.

Antik Sándor, negyven esztendőnyi alkotás után, mérleget vont, amelyet Inventar/Leltár címmel most megjelent könyvében találunk. A kiállítás a Z Angles Gallery égisze alatt jött létre, kurátora Székely Sebestyén György művészettörténész, aki a kötet társszerzője, szerkesztője is. A könyvet ugyanis zömében a művész, Antik Sándor írta, a munkák mellett a ő gondolatai szerepelnek. Ugyanakkor a művész bizonyos értelemben a Víziók a sötétben című kiállítással is mérleget vont. Ezek régebbi és régi munkák helyhez, vagyis a Bánffy palota sötét pincéjéhez igazított változatai, illetve remake-ek. Hogyan kell mégis ma értelmezni ezeket az alkotásokat? Az Antik-életművet tartalmazó kötetet lapozgatva, milyen mértékben kell érzéseinkben és gondolatainkban visszarepülni a múltba?