Centripetális lassulás
Bedöglött a mosogatógépünk. Évekig szolgált a konyha sarkába passzírozva, szerényen, mattfehér tömzsi teste az alázat és a kötelességtudás térplasztikájának tűnt. Leállásával kicsit zökkent a háztartás menete, de már a defekt utáni negyedórában beláttuk, hogy a szervízig tartó szünetben több meleg víz, mosogatószer, meg idő fogy el a lakásnak ebben a fertályában. És hogy még valami történik: a női felszabadulás újabb erődje roskadt meg. Nem Agatha Cristie-t másolom, amikor bevallom, hogy szoktak jó ötletek előkóvályogni bennem, amikor a kagyló fölött sikáltam, vagy épp öblítettem a maszatos edényt, eszcájgot. A vallomás csak akkor érvényes, ha megtoldom: igencsak rapszodikusan szoktam mosogatni. Nem a férfihez illő képzelt szerepbe menekülök ezzel, már gyerekkorban sem kötöttek le a kézimunka-órák, a bütykölés. Kényelmes vagyok, alsó fokon domesztikált családtag.
Az viszont itt kattog az agyamban, hogy most be kellene vetnem magam könyékig, a szerelő érkezéséig, vagy legalább gyakrabban odaállni a kagylóhoz. Átérezni a kandalló melege helyett a forró vízsugár otthonosságát, egyensúlyba hozni azt, amit a mosogatógép eddig egálban tartott némileg és… nemileg. Hallom a rádióban, hogy autómentes nap. Igen, a gyaloglásnak is, ha nem is mindig méla séta, meglenne a bringás mellett a maga becsülete. De ugyanígy nem ártana évente egy mosogatógépmentes 24 órát kinyesni az esztendőből, hadd szusszanjon az a fegyelmezett portéka és mozogjon a kéz, az agy.
Rostás-Péter István
Szerkesztő: fulopnoemi, 2016 szeptember 23, 10:35
