Varjúságok
Tollas ismerőseink közül talán a varjak örvendenek a legmérsékeltebb szimpátiának. Nem szeretjük a hangjukat, a sokaságukat és hát ebben a léptékben a színük sem kifejezetten optimizmusra hangoló. Aztán ott vannak a mindannyiunk számára ismerős irodalmi példák, Vörös Rébéktől a Nils Holgerssonig! A fekete madarak egyikben sem kaptak túl hízelgő szerepet és ha nem is tudatosul bennünk, ez is tartósan befolyásolhatja ösztönös viszonyulásunkat.
Pedig a varjak rendkívül intelligens, eszközhasználó madarak, ráadásul tollas viszonylatban a legjobb szülők közé tartoznak, a családi összetartozás, szolidaritás pedig évekkel a fiókák önállósodása után is fennmarad.
Az új-kaledóniai varjú nemcsak használ eszközöket, hanem képes a technológus szemével nézni és meglátni a célra még nem tökéletesen alkalmas, úgymond nyers szerszámot, amelyet aztán csőrével „megmunkál”, míg valóban jó lesz… mondjuk hernyókipiszkálásra a fa repedéséből…
A táplálék megszerzéséhez többlépcsős rejtvényeket is leküzd. Egy kísérlet során bebizonyosodott: képes megoldani azt a feladványt is, mely eszközhasználatot feltételez egy második szerszám megszerzéséhez, mely eszköz aztán alkalmas a vágyott élelem begyűjtésére.
Varjakat tanulmányozó kutatók megfigyelték, hogy egyes madarak autók elé pottyantották a begyűjtött diót, hadd törjék csak fel a járművek! Az már csak hab a tortán, hogy ezek után megvárták – mármint a varjak- , váltson pirosra a jelzőlámpa, hogy nyugodtan felszedhessék a kissé összelapított, kissé koszos, viszont annál hozzáférhetőbb dióbelet! Nyilván ők is vallják: a gépek dolgozzanak, a varjak inkább gondolkodnak!
Mindezek mellett, úgy tűnik a jótettet is hajlamosak viszonozni. Talán hallották a Seattle-i kislány – bizonyos Gabi Mann -esetét, aki a kertben uzsonnázva, iskolabuszhoz menet, éveken át rendszeresen elejtett néhány finom falatot a madaraknak is. Egy idő után varjúkosztosai a maguk ajándékával jelentkeztek, gyöngyöktől gombokon, rákollón és lego-kockákon át, mindenféle szemrevaló aprósággal járulva elébe. Gabi-nek egész gyűjteménye van már ezekből, melyet féltve őriz és rendszerez.
Ehhez azért vélhetően jókora kitartás és kölcsönös szimpátia szükségeltetik!
Ha nem biztosak magukban, kezdjék talán azzal, hogy legyőzve idegenkedésüket, kicsit figyelmesebben megszemlélnek egy varjút! Látni fogják, hogy egyáltalán nem csúnya! No még egy kicsit! Ugye, hogy szép?
Szerkesztő: Papp-Zakor András, 2016 október 28, 19:18
