Címlap » Műsorok » Hangoló » Házsongárd Alapítvány: nem elég restaurálni, gondozni is kell a sírokat

Házsongárd Alapítvány: nem elég restaurálni, gondozni is kell a sírokat

Fotó: A. Zoltán Sárdi / Panoramio

Mindenszentek napján Gergely Istvánné Tőkés Erzsébet, a Házsongárd Alapítvány igazgatója volt a Hangoló meghívottja, akinek saját, tréfás megfogalmazásában „lassan élőhelye lett a temető.” A Házsongárdban egész évben akad tennivaló, ebben segítenek például a magyar iskolák oktatói, osztályfőnökei tanítványaikkal együtt, illetve az egyházak képviselői. A temető gondozását többek között a törvényi megszorítások akadályozzák: a legkisebb javításhoz is építési engedély szükséges, amelyet hosszú időbe és sok pénzbe kerül beszerezni.

Tőkés Erzsébet úgy véli, nehézségeiket csak kisebb részben okozzák nemzetiségi konfliktusok, inkább az a gond, hogy egyre többen szeretnének sírhelyet a temetőben, hiszen státusszimbólum a Házsongárdban nyugodni – ez azonban csak egy régi sír felszámolásával lehetséges. Munkájukat nem teszi könnyebbé az sem, hogy kevés a restaurátor, lassan haladnak a munkálatokkal, ám a pályázaton nyert összegeket határidőre el kell számolni. Idén szerencsével jártak: a Kolozsvári Magyar Napok után a restaurátorok is ráértek, így sikerült látványosan haladni.

A restaurálásnak azonban nincs értelme, ha a helyreállított sírköveket benövi a gyom. Az iskolások bevonása a temető gondozásába Tőkés Erzsébet saját tanítványaival kezdődött, a tizenhatodik éve működő mozgalom folyamatosan bővül. Nemrég az 1848-as kolozsvári honvéd vértanúk és hősök emlékére szerveztek vetélkedőt a diákoknak, akik ezzel az alkalommal valamennyi, a szabadságharchoz kötődő sír helyét megtanulták.

Aki most végigmegy a temetőn, láthatja, hogy azok a sírok, amik frissen vagy az utóbbi tíz évben voltak helyreállítva, mind eltűntek volna, összeomlottak volna. Ha tíz év múlva ébrednek fel, hogy Kolozsvárnak nagy turisztikai jelentőséget ad a Házsongárd, akkor már nem találják meg ezeket az emlékhelyeket.