Fán lógni csak pontosan, szépen!
Legtöbben vágyva vágyunk némi nyugalomra és ha ezen hajlamunk időnként a külvilág számára is érzékelhetővé válik, könnyen lehet, hogy tornatanárunk, főnökünk vagy életünk párja egy megnyerő dél-amerikai emlőshöz hasonlít minket. A lajhárhoz. 
Bennfentesek elmondhatják: a lajhárok a szőrös vendégizületesek rendjébe tartoznak, rokonaikkal, a tatukkal és a hangyászokkal, akik szintén rendkívül rokonszenves jelenségek, feltéve, hogy nem hangyaszemmel nézzük a külvilágot.
Visszatérve a lajhárhoz: a megfontolt mozgású állat annyira fán lakó valaki, hogy a földre csak szükségét végezni száll alá, ehhez a rituáléhoz viszont ragaszkodik, mert nem piszkol a fájára.
Családfáját különben az oligocénig vezetheti vissza, amivel egyetlen emberi nemesi család sem dicsekedhet.
Ősei között akadt medve nagyságú is, feltételezések szerint ezt az ember háziasította. Lehet, hogy már akkor szerettük, ha kéznél van a nyugodt életvitel egy-egy élő illusztrációja.
A ma élő lajhárok kétfélék: háromujjúak és kétujjúak.
Családtól függetlenül, testfelépítésük közös vonása a rendkívül hosszú mellső végtagok és a rövid hátsók. Könnyed függeszkedésüket tekintélyt parancsoló, sarlós karmok segítik.
a lajhár karmai
Talpuk homorú, szépen simul a faágakhoz. Csontozatuk érdekessége, hogy az emlősök között nekik van a legtöbb bordát tartó csigolyájuk, szám szerint 24. Mivel a lajhárok – hozzánk hasonlóan – imádnak lógni, csak ők nem átvitt értelemben csinálják, bordáik nemcsak a tüdőt és a szívet védik, hanem támasztékul szolgálnak szinte minden belső szervnek.
Ami a külcsínt illeti: megnyerő, kerek fejű jelenségek, picinyke, szintén kerek, alig látható fülkagylókkal. Farokmaradványuk egészen kicsiny.
A lajhár kizárólag falevelet eszik, a rossz nyelvek szerint szellemi képességei nem kimagaslóak, rosszul lát és hall, viszont remek a szaglása! Abszolút energiatakarékosan működik, egyértelműen nem ismeri A legmagasabb hőfokon című proletár regényt, testhőmérséklete az aktív időszakokban sem haladja meg a 34 fokot, alvás közben még alacsonyabb. Emészteni is megfontoltan emészt, az elfogyasztott falevelek feldolgozása akár egy hónapot is igénybe vehet, közben hetente nagyjából egyszer ereszkedik alá, hogy elvégezze nagyobb ügyes-bajosait. Társbérlőket is szép számmal tart: bundájában különleges algafajta lakik, amely valamelyes kaméleoni képességekkel ruházza fel: a száraz évszakban barna, az esősben zöld. Ez történetesen megegyezik a lajhár lakásául szolgáló fák színképével.
Dr. Bryson Voirin, a lipcsei Max Planck Intézet kutatója a lajhárok egyik legavatottabb ismerőjének számít. Az ifjú tudós kiemelt kutatási területe az álom ökológiája a vadonban.
Kitartó helyszíni megfigyeléseinek egyik következtetése, hogy a háromujjú lajhár vadon élő példányai napi átlagban 6 órával kevesebbet alszanak, mint állatkerti társaik, akik viszont a felületes – és türelmetlenebb – szemlélő szerint egész nap szúnyókálnak, rövid táplálkozási szünetekkel.
Bryson úr azt is megtapasztalta, hogy a lajhár hazai pályán, azaz a fa tetején, szükség esetén jóval élénkebben mozog, semmint gondolnánk. Ez akkor derült ki, amikor utánuk mászott és először próbált befogni egyet.
Persze ahhoz, hogy megfogj egy lajhárt, előbb jó ha észreveszed…Itt is adódnak ám gondok, a korábban már említett algák miatt. Ezek ugyanis tökéletesen terepszínűvé teszik az állat bundáját. Hasonló mimikri-segédeszözzel más emlős nem is dicsekedhet.
Summa-summarum, lajhárra találni az erdőben napokba is beletelhet, ráadásul előszeretettel tartózkodnak a lombkorona legtetején.
Dr. Bryson mindazonáltal kellő kitartással viszonyulván a kérdéshez, sikeresen begyűjtött jónéhány példányt, akiket agyműködést követő kütyüvel látott el. Így állapította meg, hogy az állatok napi átlagban körülbelül 9 és fél órát alszanak, ami azért nem olyan rengeteg…
Azt is feltétlenül tudni kell még a lajhárokról, hogy bár földön járni pont úgy utálnak, mint Napoleon Boulevard-ék Júliája, a vizet igenis szeretik! A fáról aláereszkedve lazán belecsobbannak, aztán élvezettel tempóznak, kutyastílben.
Alkalmasint így sikerült benépesíteniük a Panama-csatorna és az Atlanti óceán néhány kisebb szigetét is. Egy lajhár különben technikailag is kvázi elsüllyeszhetetlen, ugyanis testtérfogatához képest jelentős méretű gyomra folyamatosan gázokkal telített, azaz jócskán könnyebb a víznél. Lásd még Archimédesz esetét a magyar tengerrel (kisangyalom).
Az állat egyik legkorábbi leírása a 15. századból származik, szerzője bizonyos Gonzalo Fernández de Oviedo y Valdés spanyol író és történész, aki az állatvilág egyik legrondább és haszontalanabb képviselőjeként jellemezte. Mint mondjak: nem volt szép tőle!
Az azóta eltelt 6 évszázad valamennyit lendített empátiás készségünkön, a lajhárok mai megfigyelői mintha egészen más lényről írnának, beszélnének.
Hogy egy állat küllemét milyennek látjuk, az nyilván jócskán szubjektív dolog, haszontalan állatokról viszont megfontoltabb homo sapiens jó ideje nem beszél már. Ráadásul a lajhár több téren is egészen különleges képességekkel bír. Háromujjú változatai például akár 270 fokkal is képesek elfordítani fejüket, akárcsak a baglyok. Erre a szokványosnál több nyakcsigolyájuk teszi képessé őket.
Amint arról már szó volt, a fákon élő többi állattal, madárral ellentétben a lajhárok nem a magasból végzik szükségüket, hanem a maguk komótos módján leereszkednek a földre, lyukat ásnak és abba ürítenek.
Bryson Voirin szerint ennek a rituálénak nem pusztán higiéniai célja van. Mivel a lajhárok csak növényeket, első sorban falevelet esznek, táplálékukból nem jutnak hozzá a szervezetüknek szükséges nyomelemekhez. A talaj viszont tartalmazza a szükséges pluszt. A kutató azt feltételezi, hogy az állatok az egészségügyi sétájuk során mancsukra tapadt föld lenyalogatásával pótolják a hiányt.
Annyi más vadon élő bundáshoz hasonlóan, a lajhárféléket is életterük rohamos zsugorodása fenyegeti leginkább. A háromujjú törpelajhár például már csak egyetlen, három és fél négyzetkilométeres szigetecskén fordul elő, valahol Panama partjainál.
Akadnak persze olyan szerencse fiai/ lányai is, akiknek házikedvencként van szerencséjük törvényes úton beszerzett, személyes lajhárhoz! Van, aki szívből ajánlja szedentárisabb gazdiknak, merthogy: sokat alszik, későn kel, nem igényel napi három sétát, futtatást. Ábrázata alapkivitelben mosolygós, ráadásul reflexszerűen megölel, amint hozzá lépsz!
Az apró bibik közé tartozik, hogy törvényes beszerzésének költségei -vételárral, orvosi vizitekkel, engedélyekkel- megközelítik egy jobb autó árát…
Amennyiben áthidaló megoldásként beérjük egy harmadfokú, állatkerti találkozóval, a nyíregyházi Sóstó Zoo-t, a budapesti vagy a bécsi állatkertet tudom szívből ajánlani! Ez utóbbiban készült alant látható lajhárvideóm is 🙂
Fotók, video: Papp-Zakor András (Schönbrunn Zoo)
Szerkesztő: Papp-Zakor András, 2016 november 9, 14:20
