Címlap » Rovatok » Bundások és tollasok » Csiga és Biga – testvériség jóban, rosszban

Csiga és Biga – testvériség jóban, rosszban

„Nyilván így visszatekintve a dologra, adott volt, hogy a testvéri szeretet az ugye megvolt köztük. De azért ilyen mellbevágó testvéri szeretetet én még életemben nem láttam: egyszerűen elképesztő volt, hogy mennyire segítik egymást és hát megható volt, hogy összeölelkezve alszanak és tényleg vigyáznak egymásra!”

Ezen cikkel olyasmit követek el, amit még soha: beszélgetőtársam családtag – egészen pontosan saját lányom – ami a szerkesztői összeférhetetlenségi helyzetek egyik iskolapéldája. Szerintem legalábbis. De jeleztem, mi a helyzet, talán ez is enyhítő körülmény lehet! Meg maga a téma: pillanatnyilag nem ismerek mást elérhető közelségben, aki patkányokat választott volna háziállatnak, pedig elhihetik, nem akkora ritkaság, vagy akár különcség!

Most tessenek félretenni egy pillanatra A londoni pestist, A mirigy esztendejét vagy akár a katonaságból megmaradt patkányos emlékeket és próbáljunk tiszta lappal kezdeni!

Megesik, hogy az ember idegenbe szakadva is vágyik házikedvencre. Sőt, lehet, hogy ilyenkor még jobban, mint otthon…
Ez történt Ilkával és lengyel férjével is a meglehetősen messzi Helsinkiben…

„Utánanéztem, hogy melyik az az állat, amelyik tényleg aprócska, elfér egy ketrecben, azt lehet hazudni a lakás tulajdonosának, hogy a ketrecben ül egész nap, és ennek ellenére reálisan kapcsolat van közte és a gazdi közt. Mert hát nyilván nem dísztárgyat akartam, meg attól is tartottam, hogy ha ez a kapcsolat és az interakció nem alakul ki, akkor igazából állatkínzás a háziállat tartása…”