Séta(tér) a nagyenyedi Bethlen-kollégiumban

A Kollégium felülnézetből

Megvalósult álom – ezzel a címmel adták ki egy könyvecskében a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium felújításának történetét.

De az is lehetett volna a címe: Az iskola, amely sosincs zárva. Hiszen nem csak Fehér megyéből, de még a Gyimeseken túlról, Bákó megyéből is érkeznek ide diákok, akik a távolság miatt csak nagyon ritkán utaznak haza félév közben, ezért a hétvégéket is általában a diákotthonban, megszokottabb nevén, a bentlakásban töltik. Azt hiszem, régen ők lettek volna az igazi kollégisták.

Nyáron viszont, néha az osztálytalálkozóktól hangos az udvar és a sok épület. S ha megnézik az iskola honlapját, meglátják, hogy nem csak tíz, de idén például hatvan éves találkozót is tartottak.

400 éves múltjára visszatekintve, a megújult iskolaépület falait a híres diákok portréi és emléktáblái is díszítik.

A történet akkor kezddött, amikor 1662 októberében, első Apafi Mihály rendeletére, a gyulafehérvári, akkor már 40 éve működő  Akadémiát Nagyenyedre helyezték át.

1720 – 1743 között épült fel – Enyed pusztulása után – angol pénzből -az ókollégium, majd, 1775-ben a mai fiúkollégium, a Bagolyvár. Több mint egy századdal később, 1885-ben fejezik majd be a  keleti szárny építését.

Közben, 1849 eleje ismét Nagyenyed és a kollégium pusztulását hozza, de egy évtized sem telik el, és a korábban Kolozsváron beindított tanítóképzőt Enyedre helyezik át. Miután újabb 10 év itteni működés után, A jogi, majd később a Teológia fakultást is Kolozsvárra költöztetik, a kollégium 1895-ben elvesztette akadémiai jellegét. Református főgimnázium és tanítóképzőként működik tovább.

Az impériumváltás, az államosítások és a kommunista diktatúra okozta változások nyomán, nagyrészt birtokok, majd később vagyon nélkül is maradt a kollégium. Hivatalosan elvesztette református kötődését, és 1948 – 1990 között, különböző néven és formában működött. Volt itt Magyar Vegyes Líceum, Vegyes Pedagógiai Iskola, Bethlen Gábor Középiskola, 2. Számú Középiskola, Bethlen Gábor Líceum, Bethlen Gábor Ipari Líceum.

A megalapítás 300 és 350 éves jubileumát ugyan meg lehetett ünnepelni, de csak szigorú  ellenőrzés mellett. A 360-adik évben, 1982-ben bevezették a román tannyelvű oktatást. Aztán, 1990 után, előbb ismét magyar intézménnyé, válik és 25 év szünet után újraindul a tanítóképzés, majd, 1993-tól visszakapják a Bethlen Gábor Kollégium nevet.

Az idei tanévet megújult épületben kezdte meg az iskola. A tanárok ma laptopról vetítenek a nebulóknak – még akkor is, ha néhol a tantermekben megmaradtak a legrégebbi, lábon álló táblák is.

Egyszerre régi és új: Kőrösi Csoma Sándor és Sütő András utódai ma okostáblákról tanulnak. Mindezt pályázat biztosította – mint kiderült, nem is egy, és nem is volt egyszerű pályázni. Nem azért, mert nehézkes a folyamat, hanem azért, mert az iskola tulajdoni helyzetét is csak lassan sikerült rendezni.

Az igazgató, Szőcs Ildikó meséli el a történetet.

Az uniós forrásból, több, mint 29 és félmillió lejből, a három viszaszolgáltatott épületet és az udvart újították fel. Vagy szinte azt is mondhatnánk: alapjaiból építették újra – mondhatnám, azok alapján, amiket Szőcs Ildikó igazgató mesél.

A tantestület képzett, diák van, lelkesedés szintén. A felújítás nagyrészt befejeződött. Az iskola működetetése mégsem olyan egyszerű, mint gondolnánk, hiszen keresztezi egymást az állami és az egyházi rendszer.

Az iskola fenntartásában állami, szellemiségében viszont a református oktatási intézmények közé tartozik.

A legkézenfekvőbb megoldás ebben az esetben az lenne, hogy a környező iskolákból vegyenek át gyerekeket. Ez mégsem így történik.

A Kollégium egyik szárnya az udvar felől.

Az enyedi magyarság részaránya a legutóbbi népszámlálás szerint, mintegy 12%. Fehér megyében még kevesebb. Mégis, mint hamarosan kiderül, ma még több iskolában fenntartanak magyar oktatást, bár helyenként már csak elemiben, összevont osztályokban.

S közben elindultunk az iskolát körbejárni – már amennyire az épület alakja után szabad ezt így neveznem. Szőcs Ildikó igazgatóval a díszterem felé megyünk a régi, igen impozáns falépcsőn, amelyet nem cseréltek le, és nem is borítottak be sem műanyag járólapokkal sem hajópadló-deszkákkal vagy modern parafával.

Nyikorog-csikorog az évszázados falépcső, de így marad!

Szórványmagyar-sors Erdélyben. 50 évvel ezelőtt ekkora távolság leküzdhetetlennek bizonyult, így szűnt meg sokhelyütt a magyar oktatás, így veszett el a magyar nyelv, a magyar identitás.

Jó volt látni, hogy ma vannak ellenkező példáink!

Szőcs Ildikó egyébként az első nő-igazgató a 400 éves, sokmindent megélt iskolában. Azt mondja, vegyes volt a fogadtatása annak, amikor ő lett a vezető, kapott, ahogy fogalmaz, hideget-meleget. De az eredmény őt igazolja.

A Nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium diákjai felújított iskola- és bentlakás-épületben kezdték meg a 2016/2017-es tanévet.

Kívánunk az iskolának még legalább 400 évet! Vagy tudják mit? 650-et: minden mostani diákja után még egyet-egyet!

Kérdezett és szerkesztette: Rácz Éva

(Fotók: bethlengabor.ro)

Szerkesztő: racz.eva, 2017 április 13, 22:37 / actualizat: 2017 június 7, 10:06