Címlap » Rovatok » Bundások és tollasok » Családmodellek tollasan – fészkek és szokások

Családmodellek tollasan – fészkek és szokások

Ha madár és nyár dereka, akkor gyereknevelés! Hogy csinálják ezt tollaséknál, hányféle családmodell létezik?

Hogyan oszlanak meg a „férfi és női szerepek”, kik a „jó szülők” és kik hagyják másokra ezt a megtiszteltetést?

Erről lesz szó a következőkben, tessenek kényelembe helyezkedni és jól kapaszkodni, váratlan dolgok is jöhetnek! Akit minderről faggattam, az Marton Attila, a Milvus Csoport biológusa.

Fehérfejű rétisas – fotó: eaglenest. korber

PÁROS LÉT, FIÓKÁK – KÖTELEZŐ MODELL?

„Tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom. Minden madár társat választ, virágom, virágom” – hirdeti az ismert népdal. Induljunk talán innen: valóban minden madár – már tudniillik a felnőtt – társat választ, vagy köztük is van „agglegény”, „szingli” hölgy? Nos, van!

„Ezt nagy mértékben a párzási rendszer határozza meg. A monogám fajoknál ez többnyire kisebb mértékben érvényesül, lévén, hogy a nemek aránya nagyjából mindig 50-50%, szinte mindenki kap párt, aki éppenséggel párt keres. A később ivarérő fajok esetében vannak egyértelműen olyan egyedek, amelyek az idén még nem költenek, lévén, hogy még túl fiatalok, de vannak olyan fajok is, amelyek már párba állnak, költés nélkül is. Például a gólya harmad-negyedévesen már párba áll, lehet, első évben még nem költ de második évben már valószínűleg nekiáll a fészeképítésnek és a fiókanevelésnek.”

NAGYCSALÁD, KIS CSALÁD – FAJOK ÉS STRATÉGIÁK

cinege fészekalj – fotó: neteducatio.hu

Hány fióka egy fészekalj? Mi határozza meg ezt jó – azaz élelembő – és szűk esztendők váltakozásán túl? Például a testméret. A kisebb énekesmadarak jellemzően az „ahol sok van, ott jut is, marad is” elvből indulnak ki, a nagytestű ragadozók ezzel szemben a „kevés, de hmm!” logikát követik.

„Egy sas ha egy vagy két fiókát kell röptetnie egy évben, sokkal hatékonyabban tudja táplálni őket, mint egy széncinege, aki tizenkettőt kell kirepítsen egy fészekaljból és évente van két-három fészekalja!”

MONOGÁMIA, POLIGÁMIA – MENNYI A „HOLTODIGLAN, HOLTOMIGLAN”?

No, ez az a kérdés, amire a válasz végképp elbonyolodik! Mert egyrészt van ugye a látszat és van a valóság, továbbá az „általában” és a „megesik, hogy”.

„A párkapcsolat gyakorlatilag, amellett, hogy közös források közös kiaknázása, egy versengés is a párkapcsolaton belüli egyedek között, mindkettő a másik rovására próbál előnyt szerezni az utódnemzés szempontjából. Így például ott vannak azok a fajok, ahol nincsen egyáltalán utódgondozás és ezért nincs különösebben nyomás alatt a párkapcsolaton belüli versengés, ott vannak azok a fajok, ahol a hím és a tojó egymással versengésben áll azért, hogy ki fog hamarabb új párt találni és a másik nyakán hagyni a fiókákat nevelési szempontból, mert így az egyik mondjuk kétszer annyi fiókát tud repíteni abban az évben, mint az ex párja, illetve ott vannak azok a fajok, ahol mese nincsen, gyakorlatilag együtt kell maradni, mert ha nem, a fészekalj teljesen megsemmisül és akkor meg mindkettő egyenlő mértékben veszít.”

De lássuk, hogy mutat mindez kibontva!

This slideshow requires JavaScript.

FIÓKANEVELÉS – NEMI SZEREPKÖRÖK, „GAZDASÁGOSSÁG”

fecskefészek – fotó: nagyhegyesiiskola.hu

„A monogámul élő fajok általában együtt végzik a kotlást, fiókanevelést, fiókaröptetést. Esetleg a fiókák etetését kiröpülés után egy rövid periódusig. […] Ott van egy másik eset, amikor úgyszintén mindkét fél felelősséget vállal a fiókák nevelésében, viszont úgy, hogy bármikor hajlandó otthagyni a fészket egy másik fészekalj létrehozása érdekében. Ugye itt arról van szó, hogy ilyen közgazdász szemmel kell nézni: mikor térül meg a befektetés? – az a kérdés mindig.”

KAKUKKOK – A SZÜLŐI SZOLGÁLTATÁSCSOMAG NULLVÁLTOZATA

Laikus emberszemmel nézve rejtélynek számít, hogyan tévesztheti meg a kakukk leendő fiókájának kiszemelt mostohaszüleit, mi készteti azokat a sokszor saját magukhoz képest is „túlméretes” idegen kisded felnevelésére.

kakukkfióka – fotó: termeszettar.hu

„A kakukk többek közt arról híres, hogy tojásait a parazitált fajéhoz nagyon hasonló mintázattal látja el. Ezért azokban az esetekben, amikor a parazitált faj – teszem azt nádirigó, vörösbegy vagy bármi más – nem képes kiszúrni a tojások közt a kakukktojást, egyszerűen kikölti a kakukkfiókát és ösztönösen fel fogja nevelni, mert nem ismeri fel, nem tudja megkülönböztetni a sajátjaitól. Tehát igazából a tojásfázis az egyetlen olyan fázis, amikor a nevelőszülők még valamit tehetnek a kis betolakodó ellen, például Magyarországon tudjuk azt, hogy 32%-a a nádirigó-parazitálásoknak meghiúsul, mivel a nádirigó kiszúrja a kakukktojást, vagy elhagyja a fészket vagy kidobja a kakukktojást belőle.”

MADÁRTÁVLAT – MENNYIT TART A GYEREKKOR?

Az emlősöknél tudjuk, hogy a növényevők gyorsabban önállósulnak, a kiscsikó, őz gyakorlatilag születése napján feláll és járni kezd már. A ragadozók kölykei viszont sokáig gyámoltalanok. Mi a helyzet a madárvilágban? Mennyire mérvadó a táplálékforrás a fiókák fejlődésében, „eltartott” korszakuk időtartamában?

MADÁRPEDAGÓGIA – MI AZ, AMIT A SZÜLŐK TANÍTANAK MEG?

A korábbiakban már szó esett arról, hogy bővített szülői szolgáltatáscsomagban inkább a nagy testű, kevés fiókát nevelő madarak „gondolkodnak”. De mi is az, amit az extra csomag tartalmazhat, mondjuk a zsákmány megszerzésének fortélyain túl? Szülői okítás eredménye-e például az eszközhasználat készsége, amely a varjakra is jellemző?

EPILÓGUS: A PAJZSOS CANKÓK ESETE ALFÁTÓL OMEGÁIG

pajzsos cankó – fotó: TermeszetBolond.Hu

Az eddigiekből akár azt hihetnénk: madáréknál (is) az alfahímnek áll a világ! Jórészt persze helyes következtetés. De azért nem teljesen! Példa erre a pajzsos cankó. Melynek hímje nem árul zsákbamacskát, „őszintén” megmutatja, hányad rendű, mégpedig színkód révén. A fekete dísztoll extra minőséget jelöl, a barna „béta” kategóriát, a fehér pedig harmadrendűt. Ja… és lenne még egy: aki nősténynek álcázza magát!

Tanulság, avagy happy end: fehér cankó is megtalálja babáját!