Két gyár, egy sors – a szocialista iparosítás nehéz öröksége
Kolozsvár XX. századi ipartörténetének emlékei címmel immár több éve zajlik az a rendezvénysorozat a kincses városban.
Az esemény a város gazdaság- és társadalomtörténetében egykoron nagy jelentőséggel bíró vállalatokat, gyárakat, üzemeket mutat be.
A 8. ilyen témájú eseményen városunk egyik legnagyobb és egyben egyik legrövidebb életű létesítménye a többnyire csak CUG néven emlegetett nehézgépgyár került terítékre, amely a „szocialista nehézipar” egyik büszkeségeként nyilvántartott gyáróriás volt, de mára jórészt elhagyatott roncsteleppé változott.
Az egykori alkalmazottak és a szép számú érdeklődő jelenlétében lezajlott, előadással egybekötött találkozón, amelyet az EME Műszaki Tudományok szakosztálya szervezett, Kerekes Sándor és Szőcs Katalin az egykori nehézgépgyár fontos funkciót betöltő alkalmazottai mutatták be a CUG történetét. Az előadást követően a gyáróriás egy másik, egykori alkalmazottja, Kiss András is hozzászolt az elhangzottakhoz. Mindhármukat sikerült mikrofonvégre kapnunk.
A Kolozsvár XX. századi ipartörténetének emlékei című rendezvénysorozat 9. eseményén, amelyet ezúttal is az EME Műszaki Tudományok Szakosztálya szervezett, Kolozsvár egy ma már inkább csak emlékként számontartott vállalata, az Armatura volt a téma, amely legsikeresebb éveiben nemzetközileg is elismert termékeket, elsősorban konyhai és fürdőszobai berendezéseket, csaptelepeket gyártott. A jelenleg nehéz és gyakran változó, de talán a magára találás esélyét is magában hordozó helyzetben levő vállalat hosszú és változatos története során bőven részesült sikerben és kudarcban egyaránt. Többek között ez derült ki azokból a beszélgetésekből is, amelyeket Balla Györggyel, Bujáki Sándorral és Kismihály Jánossal, a vállalat egykori alkalmazottaival folytattunk az eseményt követően.
Riporter: László Tibor
Szerkesztő: laszlot, 2018 január 17, 16:05 / actualizat: 2020 július 5, 18:40