Adalékok a kolozsvári Agrártudományi és Állatorvosi Egyetem történetéhez
Egy hányatott sorsú, de maradandót alkotó kolozsvári felsőoktatási intézmény története.
Farkas Zoltán Adalékok a kolozsvári Agrártudományi és Állatorvosi Egyetem történetéhez című könyve az Erdélyi Múzeum–Egyesület gondozásában jelent meg, és Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának termében mutatták be. Az alábbiakban a szerző által írt fülszövegből idézünk.
Jómagam is a Mezőgazdasági Főiskola hallgatója voltam 1955-től 1960-ig. Öt év elméleti oktatás után fél év termelési gyakorlat következett. 1961 januárjában államvizsgáztam, elnyerve a mezőgazdasági mérnöki oklevelet. Még mielőtt bejutottam volna, ismertem az 1869-ben megalakított Gazdasági Tanintézet történetét. Jelen voltam 100 éves fennállásának megünneplésén, és megvásároltam az akkor megjelentetett emlékkönyvet. A szerkesztők becsületére legyen mondva, az 1920-ig tartó időszakot, ha nem is részletesen elemezték, de megemlítették ennek az időszaknak az igazgatóit. Nem közölték viszont a tanárok és a hallgatók névsorát. Annál részletesebben foglalkoztak az 1920-1940-es korszakkal. Innen kezdve a tanárok, a végzett hallgatók névsora is szerepel. Valamint hangsúlyozták, hogy 1940-ben át kellett költözzenek Temesvárra, a második világháború végéig, majd következett a „dicsőséges” szocialista korszak, 1958-tól a Dr. Petru Groza név felvétele 1990-ig. Akkor még nem lepett meg, hogy az 1940-45 közötti magyar oktatásról nem tettek említést. De miután szinte ötévenként újabb és újabb naprakész kötetet jelentettek meg, szerettem volna az illetékesek tudomására hozni, hogy amíg Temesváron a Kolozsvárról leszerelt laboratóriumok, egyéb tanfelszerelések segítségével, alig száz hallgatóval működött tovább az egyetem, addig Kolozsváron 1944 ősszén az újra felszerelt akadémián/főiskolán 392 hallgató tanult. És milyen neves tanárok tanították őket a szakmára! Ez a hiányérzet késztetett arra, hogy hozzáfogjak ennek az időszaknak a kutatásához.
Bár e kutatást több mint tíz éve elkezdtem, még sem sikerült minden felsorolt személy életrajzát kiegészíteni. Idővel még sok előkerülő, lappangó adattal lehet kiegészíteni, mégis szeretném nyilvánosságra hozni kutatásaim eredményeit. Remélem, sokak számára érdekes olvasmányt, élménydús újdonságot fog jelenteni. Mivel két év múlva az intézmény 150 éves lesz, ekkor bizonyára újabb (jubileumi) kötetet jelentetnek meg. Addig közreadott kutatási eredményeim remélhetőleg eljuthatnak az agrártudományi és állatorvosi egyetem vezetőihez, ezzel gazdagíthatnák az egyetem kiadványának tartalmát, és a további kiadványokba is bekerülhetnének.
A bemutatót követően beszélgettünk előbb Szabó Zsolttal, a Művelődés Egyesület elnökével, majd Kiss Károly agrármérnökkel, szakíróval, a szerző munkatársával és jó barátjával. Ők a bemutatón méltatták az új kiadványt és szerzőjét. Végül pedig a szerzőnek, Farkas Zoltánnak adtuk át a mikrofont.
Riporter: László Tibor
Fotó: Horváth László
Szerkesztő: laszlot, 2018 május 21, 22:30 / actualizat: 2020 július 3, 13:15