Vigh Julianna hírmondónak maradt
Biztosan egy jövőutazás izgalmasabb lenne, de kénytelenek vagyunk a múltba visszakanyarodni, ha a kolozsvári földészek, „murkosok” életére vagyunk kíváncsiak, hisz gazdálkodókként a jelenük is elfogyóban, nemhogy jövőjükben reménykedhetnénk.
A Kolozsvár Társaság „Kolozsvári kertek” című, a Hóstátról szóló sorozatát augusztusban dr. Lönhárt Tamás történész, egyetemi oktató kezdte, nemrég pedig Vigh Julianna és Vas Géza folytatta. Utóbbiak a közösség hagyományairól és a 89-es fordulat utáni életéről meséltek.
Előbb az estek háziasszonyát, T. Veress Éva természettudományi szakírót hallgattuk, majd Vigh Julianna mérnököt, aki férjével együtt zöldségtermesztéssel és piaci eladással foglalkozik. Julianna lánya, Vigh Ibolya, a Kolozsvári Magyar Opera magánénekese maga is makacs hagyományörző, a hóstáti Virágos Táncegyüttes vezetője mesélt a hóstáti táncokról. A rendezvényt követő napon megkerestem Juliannát a kolozsvári nagypiacon, ahol asztalán már reggel jókor parádés árufelhozatal várta a vevőket. Beszélgettünk, míg a vásárlók „hada” meg nem rohamozta friss portékáját.
91-ben kaptuk vissza a földeket. Akkor, mint a hangyák, mindenki a kicsi „nadrágszíján” dolgozott. Ma semmi nincs, csak parlagon hagyott föld, vagy tömbház. A mai fiataloknak iskolájuk van, pályázhatnának mezőgazdasági pénzekre. Nem kell. Inkább elmennek nyugatra. Miért kell elmenni? Itt is ugyanúgy kell dolgozni, mint nyugaton és legalább a sajátjaid között vagy! Innen nem küldhetnek el, mert tiéd a föld.
Szerkesztő: Csatári Melinda
Szerkesztő: csatari.melinda, 2018 október 19, 16:11