Kitölteni a légüres teret szakítás után
Akik szerették a VAN-t, a Rossz versekben sem fognak csalódni, sőt, Reisz Gábor ezúttal még feljebb teszi a mércét. Akik a VAN-t nem látták, nézzék meg a Rossz verseket, kezdődjék ezzel a folyamat!
Szépen felépített történetével, jól adagolt humorával megalapozza, hogy a néző mindvégig a vászon előtt akarjon maradni, a remek vágásnak köszönhetően pedig a szilánkos szerkezet sem esik szét – ez utóbbiért illesse dicséret a vágót, Tálas Zsófiát is. Az Y generáció tagjai, a mai huszon- és harmincévesek számára teljesen érthetők a főszereplő Merthner Tamás viaskodásai, de hisszük azt, hogy az idősebbek is sok mindent megértenek abból, amiről ezek az emberek szólnak.
Kérdések mindenhol, keressük a válaszokat, vagy tán csak a kérdések maradnak? A gyermekkori énünk mennyire lenne elégedett azzal, amivé felnőttként váltunk? Vajon haragudna, ha megtudná, hogy egyik pillanatról a másikra hátat fordítottunk valaminek, amit addig fontosnak tartottunk? Nem véletlen az sem, hogy különböző életszakaszainak önmagát idézi vissza a főszereplő, a 7 évest, a 14 évest és a 18 évest, hogy megértse jelenkori valóságát, azt is, hogy hol csúsztak félre a dolgok az örök nehézséget és az örök boldogságot megtestesítő szerelem ügyében.
Reisz Gáborral, a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan és a Rossz versek rendezőjével beszélgetünk.
Szerkesztő: Ferencz Zsolt
Szerkesztő: zsoltferencz, 2019 június 13, 14:50
